“Vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” (Ám 3,3)
Rendezni kell a kapcsolatokat! Jézus a Hegyi beszédben ezt mondja: „Azért ha áldozati ajándékodat az oltárra viszed, és ott eszedbe jut, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott az oltár előtt ajándékodat, eredj el, előbb békülj meg az atyádfiával, és csak azután jöjj, és vidd fel ajándékodat. Idejében békülj meg ellenfeleddel, amíg úton vagy vele, hogy át ne adjon a bírónak, a bíró meg oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöcbe ne vessenek.” (Mt 5,23-25) Ha Isten szereted, akkor eszedbe kell jusson embertársad is!
Együtt megyünk az úton, s különösen azokkal, akik közvetlen társaink, családtagjaink, barátaink, munkatársaink, jó a kapcsolatot ápolni.
Testvérek, túl rövid az élet ahhoz, hogy megengedjük magunknak a harag, a kétely, a sunyiság, a rosszindulat… luxusát. Tudod egyáltalán azt, hogy ki az, aki melletted halad, vagy neked már megvan a véleményed róla? A saját magad keserűségéből fakadó véleménye. Egy régi imádság ezt igy fogalmazza meg: „Csak azt ne engedd meg, én Istenem, Hogy másba belelássam, átvigyem. A rosszat, ami bennem van csupán.”
Ahogy egykor az emmausi tanítványok mellé odaszegődött Jézus, úgy a mi utunk is kereszteződhet vele. És ha Ő magyarázza nekünk az Írásokat, a megegyezés is könnyebben fog menni. Engedjük be Őt kapcsolatainkba! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka