“…megvetették az ÚR törvényét, és nem tartották meg rendelkezéseit…” (Ámós 2, 4)
A fenti megállapítás a zsidókra vonatkozik. A próféta -Isten szavát tolmácsolva- kemény szavakkal ostorozza a népet, fejére mosva bűneiket. De a fejezetből kiderül, hogy Isten nemcsak a választott népét figyeli, hanem számon tart minden népet, s istentelenségük miatt úgyanúgy haragszik. Isten az egész föld Ura, aki az ő ismeretének bizonyos fokát minden ember szívébe elültette. Ezért tudatlansággal senki nem mentegetőzhet előtte. Így, amikor Isten számon kér valakit engedetlensége, tőle való elpártolása miatt, teljes joggal teszi.
Az Úr nemcsak úgy általánosságban beszél a bűnökről, akár saját népe, akár más népek vonatkozásában, hanem konkrétumokat sorol fel minden esetben. Természetesen ezek csak kiemelt vádpontok, ennél jóval több van a rovásukon. Isten mindenkit figyel, senkit sem téveszt szem elől. Ez a tulajdonsága Istennek örvendetes a benne bízó ember számára, biztonságérzetet jelent neki. Annak azonban, akinek rejtegetnivalója, szégyelnivalója van Isten előtt, nyugtalanságot, aggodalmat és félelmet okoz. A mellőzött, félretett, megvetett Isten ítélettel sújtja a tőle elpártolókat Igen, mert azzal mindenkinek számolnia kell, hogy a bűnnek mindig következménye van. Nem mindig azonnali – talán éppen ez téveszt meg sokakat, és sarkall újabb vétkek elkövetésére -, de a bűntetés nem marad el. Isten megbocsátja a bűnöket, ami azt jelenti, nem kell miatta meghalnod és kárhozatra menned, de azt felejtsd el, hogy semmilyen következménye nem lesz az életedben!
Istent a lehető legkomolyabban kell venni, mert ő megbűnteti az atyák vétkét a fiakban harmad- és negyedíziglen, de irgalmasságot cselekszik ezeríziglen mindazokkal, akik őt szeretik s az ő parancsolatait megtartják.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos