“Miképen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképen vannak a csontok a terhes asszony méhében, azonképen nem tudod az Istennek dolgát, aki mindeneket cselekszik” ( Péld. 11: 5).
Az ember nagyon sokat tud már, eszével megpróbálja felfogni az egész világegyetemet. Ma is kutatások folynak a sejtek, atomok világában, betegségek okát keresi, rájuk a gyógyírt is, közben elfelejti, hogy a nagyon egyszerű dolgokat alig ismeri: csak sejti a szélnek útját, ha előre meg is tudja mondani a megszületendő gyermek nemét, az új élet csontjairól is csak sejtései lehetnek.
Mit nem tudunk még? Miközben olyan sok mindenről gondoljuk, hogy tudjuk, annál kevesebb dolgot ismerünk. A fiatalok elszakadtak a reális élettől. Az amerikai gyermekek nagyobb része csak tévében vagy filmekben látott tehenet vagy baromfit, pedig tejen, tojáson és csirkehúson nőttek fel. Internet-függővé váltak nagyon sokan, álomvilágban élnek, minden szép és tökéletes vagy kegyetlenül szomorú, Sokan már azt vallják, nem is kell tudni, mindent el lehet érni, mindent meg lehet ismerni a világhálóról. Minek terheljék le a szürkeállományt?
Az emberi tudás véges. Ha ismereted nem lehet teljes, ha csak “rész szerint van bennünk az ismeret” hogyan tudhatjuk az Istennek dolgát? Isten önmagát kijelentette az ő drága Igéjében, amely így foglalható össze: “Mert úgy szerette Isten e világot…” ( János 3:16). És Isten nem szűnt meg továbbra sem szeretni ezt a világot, a világban a bűnös, az önmagát oly sokat tudónak tartó embert. A téged tökéletesen ismerő, a rólad mindent tudó Jézust halálra adta, hogy megszünjék a homályosság és bekövetkezzék a teljes ismeret. Benne nincs talány: Isten Téged akar.
Ami bennünk rész-szerinti
Benned érthetővé lesz,
önmagunk megismerni
csak Krisztusban lehet. Ámen.
Fodor Lajos