„Ideje van a születésnek, és ideje van a meghalásnak.” (Préd 3,2a)
Nem én döntök a születésem felől, úgy ahogy nem dönthetek halálom órájáról sem. Az élet Ura határozza meg, hogy mikor jöjjek a világra, és ugyanakkor Ő szólít ki e világból. Mindannak, ami e kettő között történik, megvan a maga rendelt ideje és helye.
Belépésünk e világi életbe azt jelenti, hogy minden Isten kezében van. A kezdettől a végsőkig Őrá vagyok utalva, és Tőle függ minden. Jeremiás erről így vall:
Így szólt hozzám az ÚR szava: mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, mielőtt kijöttél az anyaméhből, megszenteltelek, és prófétául rendeltelek a népek közé.(Jeremiás 1,4-5)
Megvan az ideje az újjászületésnek is. Ez sem tőlem függ, hanem a Szentlélek csodája teszi érthetővé számomra, hogy mindennek rendelt ideje van. A kegyelmi időben pedig megragadni a rendelt alkalmakat, amikor Isten kitöltheti Szentlelkét mindannyiunk áldott lehetősége. Így lesz fontos, hogy e véges földi létben az örökkévalóságot keressem. Minden veszteség, siker, kudarc, győzelem, öröm vagy csalódás erre irányítja figyelmünket. Ámen.
Kiss Szabolcs,
Apa