“Amikor pedig meg rkeztek az AsR h z hoz, amely Jeruzs lemben van, a csal df k k z l n melyek nk ntes adom nyokat adtak Isten h z ra, hogy f l p lj n a r gi hely n. Tehets g k szerint adtak az p t s k lts g re aranyban hatvanegyezer drachm t s ez stben tezer min t s sz z papi ruh t.” (Ezsdr s 2, 68-69)
Napi ige: Ezsdr s 2, 36-70
ll t lag a h v embernek a zsebe t r meg utolj ra. Val sz n leg ennek a meg llap t snak is megvan a tapasztalati h ttere. n gy gondolom, hogy az ember arra ldoz a legsz vesebben, amit igaz n szeret. A nagy tk az telre, az isz kos az italra, a divatf gg a ruh kra s k l nb z kieg sz t kre k lt a legt bbet. Ez csak n h ny rz kletes p lda arr l, amit J zus gy fejez ki: “Mert ahol a ti kincsetek, ott lesz a ti sz vetek is” (Lk. 12,34). A fogs gb l haza rkez n pnek sz v gye volt az Isten h za. Kincsk nt gondoltak r , hiszen mikor m g otthonuk sem volt, pphogy csak meg rkeztek az elpusztult f ldre, Isten h za volt az els s f gondjuk. J lenne itt arr l sz lni, hogy milyen p ld s sszefog sr l tett tan bizonys got a n p, de nem lehet. Az ige szerint csak “n melyek” adakoztak nk nt a templomra. Ez arra enged k vetkeztetni, hogy voltak olyan hazat r k is, akik a szem lyes dolgaikat az Isten gye el helyezt k. Nem volt benn k Isten ir nti h la az rt, hogy hazat rhettek. Ez a h l tlans g gyakran r nk is jellemz . Elfelejtj k, hogy mindent Istent l kapunk s neki k sz nhetj k m g azokat a t lentumainkat is, amelyekre gy gondolunk, mint saj t er fesz t seink eredm nyeire. Helyezz k Istent a szem lyes rdekeink el s megtapasztaljuk, hogy gy minden a hely re ker l. men!
Erdei- rva Istv n,
Szamosk r d