“Ha haragudtok is, ne v tkezzetek; besz ljetek a sz vetekkel az gyatokban, s csillapodjatok!”
(Zsolt. 4,5)
J volna olyan vil gban lni, ahol semmi s senki sem b nt, ahol a boldogs godat nem rny kolja be semmi, ahol nem sz r ki veled a vet lyt rs, nem ver t a kedves, nem bosszankodsz apr -csepr kellemetlens gek rt, vagy nem d h ngsz v rl z t mondatok hallat n, tettek l tt n.
A vil gon vajmi keveset v ltoztathatsz, pont emiatt forr n ha az indulat, gerjed a harag. A r gi mond s szerint is igaz, hogy: “a harag nem j tan csad “.
A zsolt ros tudja, hogy l tezhetetlen, hogy ne legyen els felindul s, hogy ne t rt njen felh borod s: v lt, vagy val s s relmek kapcs n, de va int, k r: a haragb l ne legyen v tek, b n.
A konfliktusok legt bbsz r megoldhat k, ha a felek kommunik lnak, ha kibesz lik s van lehet s g a b k s rendez sre.
A zsolt ros szerint ezt a fajta besz lget st meg kell el zze egy m sik. Magadban kell megb k lj, csillapodni kell, a bels vel kell harm ni ban lenni. Az ember ahogy regszik egyre kevesebbet alszik, egyre t bb az tvirrasztott jszaka. T lthetj k ezt gy, hogy megtervezz k az ellencsap sokat, hogy hogyan llunk bossz t, vagy magunkba sz llva, elcsendesedve elengedj k a s rt st, a b natot, a haragot.
Milyen j tudni, hogy nem kell egyed l cipelni mindent, hisz a l lek csendj ben meghallhatjuk nem csak a sz v nk, a lelkiismeret nk, de az Isten hangj t is.
men.
Jobb Domokos,
Ombod