“Te tan tasz engem az let sv ny re, n lad teljes az r m, jobbodon r k gy ny r s g van.” (Zsolt. 16,11)
Szeretn nk teljes letet lni, s ennek rdek ben megtesz nk mindent, ami t l nk telik. Tanulunk, hogy tan thassunk, s m gis egy adott ponton elismerj k: “j pap holt ig tanul”.
A kereszty n ember let tja a keskeny t, s mert tudja, hogy ezen az ton nem egyed l van, sz ntelen l figyel mester re, hogy el ne t vedjen. A j tan tv ny tan that s fog kony az Asr szav ra, v rja, hogy tan cs val igazgassa s terelje a beteljesed s fel . Csak ezen az ton rdemes j rni, mert itt teljes az r m.
A teljes r m szemben ll a vil g tovat n cs b t s val s hamis gy ny reivel, melyek miut n elm lnak resen s csal dottan hagyj k azokat, akik ilyenekt l v rt k let k teljess g t. A zsolt ros arr l tesz bizonys got, hogy az igazi s szil rd r m, melyben az emberek beteljesedhetnek, megnyugodhatnak, soha m sban nem lesz megtal lhat , mint Istenben, s ez rt senki m s, csak az istenf l k, akik megel gszenek egyed l az kegyelm vel, lehetnek val ban s teljesen boldogok.
“A szoros kapun menjetek be. Mert t gas az a kapu, s sz les az az t, amely a pusztul sba visz, s sokan vannak, akik azon j rnak. De szoros az a kapu, s keskeny az az t, amely az letre visz, s kevesen vannak, akik megtal lj k azt.” Mt 7,13-14. Ebben van a teljes r m, ezen haladva az jobbj ra rkez nk. Hov akarunk meg rkezni, J zus “jobbj ra” vagy “balj ra”? Eml kezz nk a p ld zatra, amit mondott: “Akkor ezt mondja a kir ly a jobb keze fel l ll knak: Gyertek, n Aty mnak ldottai, r k lj tek azt az orsz got, amely sz motokra k sz ttetett a vil g teremt s t l fogva-” (Mt 25,34)
Kiss Szabolcs,
Apa