“Uram, ki tart zkodhat s tradban, ki lakhat szent hegyeden? Aki feddhetetlen l j r, igazs got cselekszik, s igazat sz l sz v ben; nyelv vel nem r galmaz, nem tesz rosszat felebar tj nak, s nem hoz gyal zatot rokonaira. A semmirekell ut latos a szem ben, de az Urat f l ket tiszteli. Esk j t nem vonja vissza, ha k rt vall is. Nem adja p nz t uzsor ra, s nem fogad el veszteget st az rtatlan rov s ra. Aki gy cselekszik, nem rend l meg soha.” (Zsolt rok 15)
Ez a zsolt r a hiteles letet l ember tulajdons gait tartalmazza. Azt az Isten ltal teremtett embert l tjuk magunk el tt, akinek gondolatai, rzelmei, cselekedetei, besz dei arr l tan skodnak, hogy nem k pviseli a rosszat, hanem a j t. A sz v a minden gondolat, tervez s, t rekv s sz khely nek sz m t.
A sz v az hely, ahol minden megfogalmaz dik, s minden kiindul, ez rt az igaz ember nem tesz rosszat embert rsainak. Akkor felvet dik a k rd s: Ki m lt , arra hogy az Isten h z ban tart zkodjon? Egy ltal n milyen embert pus ll most lelki szemeink el tt? Az n szemem el tt ott ll valaki, aki nem tartotta mag t m lt nak arra, hogy Atya hajl k ba bel pjen, m gis befogad st nyert, mert az Atya azt mondta, hogy az a fi “elveszett s megtal ltatott, meghalt s felt madt.” Ki m lt teh t? M lt J zus Krisztus s m lt az, akit elpecs telt mag nak, akit ismer, befogadott, v r vel megtiszt tott, aki viseli a megigaz t s ruh j t. Ez a zsolt r megfogalmazza teh t a m lt s g jeleit. M lt a l b, amelyik t k letess gben s rtatlans gban j r.
M lt a k z, amelyik igazs got tesz, m lt a sz v, amelyik szil rd, m lt a nyelv, amelyik nem r galmaz, amelyik nem mond gyal zatot m sokra, aki ellene mond a k s rt seknek, s ” ment” mond az Asr dolgaira. men.
Ilonczai Zsombor,
Sz razberek