“Meddig tart ez, URam? V gk pp megfeledkezt l r lam? Meddig rejted el orc dat el lem? Meddig kell magamban tanakodnom, s b nk dnom sz vemben naponk nt? Meddig kerekedhetik f l m ellens gem? Tekints r m, hallgass meg, URam, Istenem! Tartsd meg szemem ragyog s t, ne j jj n r m hal los lom! Ne mondhassa ellens gem: V geztem vele! Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom! Mert n h s gedben b zom, sz vb l ujjongok, hogy megseg tesz. neklek az AsRnak, mert j t tett velem.” Zsolt 13, 2-6
A legnehezebb magatart sunk a t relem. T relemre minden embernek sz ks ge van. Ahol elfogy a t relem, ott egyre ink bb k ts gbe esik az ember, ahogyan az ige hangv tel b l is kit nik: Meddig tart ez, Uram? Meddig rejted el orc dat? Meddig kell b nk dnom? Meddig, meddig, meddig-? ppen a szorongott helyzetben lesz hasonl az ember t relme a v kony j gr teghez, mely k nnyen sszeroppan. A k ts gbees s nkben remeg ajkakkal eldadogott szavak azonban gyorsan ujjong h la nekk lesznek, amint az ember felismeri Isten ben a szabad t t. Ez rt t relm nk ne a neh z helyzetben v rt javul sra legyen be ll tva, hanem a szuver n l, elk pzel seim ellen re is cselekv Istenre. men.
G ti Tibor,
Szatm r-N meti