„És onnét fölkelvén, elméne Tírus és Sídon határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát. Mert hallván felõle egy asszony, a kinek leányában tisztátalan lélek vala, eljõve és lábaihoz borula. Ez az asszony pedig pogány vala síro-fenicziai származású. És kéré õt, hogy ûzze ki az õ leányából az ördögöt. Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy elõször a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból. Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból. És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék.” (Mk 7, 24-30)
Egy csodálatos történet, mely bennünket vezetni és tanítani kíván, ezen alkalommal.
Amerre ami Urunk Jézusunk jár, és megszáll, csodák történnek, betegek gyógyulnak meg, vakok látóvá válnak, a süketek hallóvá, a némák, megszólalnak. Jézus csodákat tesz. Az alábbi történetnél is az olvasó csodát várna (én legalábbis azt vártam volna) egy asszony jön kéri Jézust s a Mester nem tesz semmit látszólag nem cselekszik nem szól. Mintha nem akarna semmit se tenni. Nagyon érdekes történetnek lehetünk a tanúi, de talán épp ez a csodálatos benne. Az ember azt várná, hogy itt is csoda történne egyből és mégsem azt történik. Elsőre olyan érthetetlennek tűnik, ám ne feledjük, ami nekünk érthetetlen az Úr Jézus Krisztusnak érthető.
Figyeljük csak igeszakaszunkat meg egy kicsit közelebbről: „onnét fölkelvén, elméne Tírus és Sídon határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát”
Jézus Krisztus elvonult egy kis időre, és nem akart senkivel találkozni, bement egy házba és azt akarta, hogy senki ne tudjon hollétéről. Amint azonban „az illatos olaj elárulja magát” ezért Ö akinek a „neve olyan mint a kiöntött olaj”, nem maradhatott titokban. Oda megy hozzá egy pogány asszony, aki kéri, hogy űzze ki az ö lányából az ördögöt.
Amerre ami Urunk jár új reménységek ébrednek szomorú lesújtott emberekben. És ebben a pogány édesanyában is egy reménység kezdődött, amikor meglátta Jézust, és nem habozott, hanem szólt is. Feltámadt benne a bizalom, hogy a Mester segíthet neki, hogy az Ö ereje gyógyító, hogy Ö az aki segíthet leányán. Az asszony valószínűleg halotta, hogy az emberek mit rebesgetnek, hogy erre jár Jézus, aki csodákat tesz, betegeket gyógyít, vakokat látóvá tesz, süketeket hallóvá, bénákat gyógyít, s úgy terjedhetett ez a hír, mint egy futó tűz, s nem maradhatott titokba honléte s így halhatta az asszony is e híreket, és Jézus elé sietett- és gondolta, hogy csak Ö, az aki egyedül tud neki segíteni.
A történetünk érdekessége Testvéreim, hogy Jézus furcsa viselkedéssel áll elő, úgy tesz mintha érzéketlen lenne a nő problémája és szenvedése iránt, sőt a maga népe részéről szokásos gőggel nézne reá pogány népéből való volta miatt. Érthetetlen számunkra, de a Mester számára egyáltalán nem, Jézus mintha próbára akarta volna tenni az asszony hitét, hogy milyen erős a hite. A próbatételben helytál, s végül Jézus cselekszik s meggyógyul a leány. Az édesanya a kemény beszéd és fogadtatás ellenére is kitart a kérése mellett, s az Ur megadta neki azt a nagy örömöt, hogy lányát újra egészségesen láthassa, csak volna a mi hitünk mindig ilyen szívós és erős, szilárdan állnák a hitben. Csak az Urban reménykedj és higgy, és talán e prédikációnak is ha címet adnék az a címe lenne, hogy: „Benne reménykedj”
Adja a Mindenkegyelem Istene, hogy mindig benne reménykedjünk az Urban, higgyünk és éljünk, és így mindig minden időkben a próbatételek idején is kitartsunk, s benne reménykedjünk. Ámen!
Kaszaniczki Csongor,
Élesd