“Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától.” (Zsid. 11,23)
A mi létünk, az mindenképpen személyes „valami”, de az igénk első részében azzal kell szembesüljük, hogy születésünkkor, vagy talán már előtte külső körülmények is összejátszottak, abban milyenek leszünk majd. Ha Mózest szülei nem rejtegetik három hónapig, hanem első nap átadják a hóhérnak, soha sem lett volna belőle hívő ember, még kevésbé próféta, aki népét kivezeti Egyiptomból. Az hogy kik vagyunk, nagyban függ az elődeinktől, szüleinktől, nagyszüleinktől, őseinktől…, és függ a környezettől ahol életünk és kibontakozik. És függ a Mindenség Urától…
Mózes tehát a szülei hitének köszönheti az életét, nemcsak azért mert miután megszületett rejtegették, hanem mert már előtte vállalták a terhességet. Tudták a törvényt, mégis bevállalták a fogantatás után, tudták, ha fiú lesz meg kell halnia, de nem törődtek a veszéllyel. A gyerekvállalók, vagy nem vállalók vajon ma hogyan gondolkodnak? Hány gyermek nem születik meg napjainkban, a „fáraó” miatt, – aki lehet a sátán, a világ vagy a mi tulajdon hitetlenségünk. Hány gyermek abortálódik nap mint nap, talán köztük lehetne a rák ellenszerének feltalálója, vagy egy leendő olimpiai bajnok úszó… sosem tudjuk meg már!
Persze lehetne mondani, hogy akik, nem vállalnak gyermeket, vagy akik elkapartatják magzataikat legálisan cselekszenek, törvényeknek megfelelően, ezért nem követnek el bűnt. De a hit dolgai nem mindig vágnak egybe a világ törvényeivel… Mózes szülei, rejtegették a gyermeket, a helyi törvény ellen cselekedtek, nem félték a király parancsát. S nem azért cselekedtek így mert olimpiai bajnokot, vagy prófétát akartak a világnak, hanem mert látták a gyermek szép, – a szülőnek a saját gyermeke mindig szép – és hittek Istenben, hogy képes megoldást adni.
Ámen.
Jobb Domokos
Ombod