„… új parancsolatot írok nektek, ami igaz ő benne és ti bennetek; mert a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik.” 1Jn 2,8
Olvasásra 1Jn 2,7-11
És, hogy mi is ez az új parancsolat? Hogy szeressük a másik embert, és ne csak hazudjuk ezt a szeretet, de hittel éljük is meg.
És hogy ezt parancsolatként kell megfogalmazni? Igen, valóban elkeserítő egy kissé, ám másként talán nem menne. Így azonban, kétezer esztendőt átívelően hangzik a krisztusi alapokon nyugvó parancsolat: szeressetek. Hisz nem magától, Mesterétől veszi János, és fogalmazza meg a címzetteknek, nekünk a nagy parancsolatot. És állítja olyan megvilágításba, amelyben a fény és árny játékával szemlélteti annak törvényszerűségét.
Sötétség és világosság. Szorongás és nyitottság. Bezárkózás, félelem és szabadság ellentétpárja. A sötétben már a kicsi gyermek fél, és felnőve, egész életünkben a világosságra vágyunk. Keressük a kapcsolót. És János szava olyan elemi erővel tör be az ember életébe, mint amikor a redőnyt felhúzva beömlik a szobába a nappali világosság.
Ha nem szeretsz, hazudsz. Ha szeretsz, igazán cselekszel, és a világosságban jársz. Ha nem szeretsz, a sötétségben letaposod a másikat, átgázolsz rajta, ha a világosságban jársz, észreveszed a jerikói úton szenvedőt.
Hajnalodik, és a hegyek mögül előbukkanó nap ma is szépet ígér. Legyen ne csak derűs, de szeretettel teli ez a napunk!
Varga Botond,
Kisbábony