„Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással és Jézus Krisztusnak az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (1Ján 1,7)
Vagy tíz esztendeje már, hogy a Királyerdőben található Zichy barlangba (Körösrévi barlang, erdélyi szigethegység) egyetlen karbidlámpával felszerelkezve meglehetősen mélyen bemerészkedtem . Egyszer csak a lámpa elaludt, a barlang bejáratánál levő családom aggódott én pedig a sötétben tehetetlenül vártam egy lámpával felszerelkezett jámbor turista érkezését. A rossz állapotban levő hidak és korlátok a sötétben való kijutást lehetetlenné tették számomra. Idő multával turisták érkeztek ,akik jó szívvel megengedték, hogy csapatukhoz szegődjek. Kissé idegenkedtem a gondolattól, hogy Ők még beljebb vágyódnak az ismeretlenbe, de ha ki akartam jutni, akkor követtem a lámpásuk fényét.
Isten Igéje fényről világosságról beszél, melyben járnunk kell. Amíg az ember Isten kegyelme által felkínált lehetőségként, szabad döntéséből kifolyólag választhatja a világosságban való járást, vagy elindulhat a nyaktörő és kárhozat felé haladó sötétségben, ADDIG ISTEN ELEVE A VILÁGOSSÁGBAN VAN . Nem jár hanem VAN, hiszen Ő MAGA A VILÁGOSSÁG. Válasszuk az Istennel való közösséget, a világosságban való járást, az élet útját, Jézust, mint aki fényt és éltet hozva jő és Jézus értünk és helyettünk ontott vére megtisztít bennünket minden bűnünktől.
Örök adventben élve, átélve a Jézussal, mint fényt és üdvöt hozóval való találkozás örömét énekeljük a 184-es dicséretünk első versét:
Várj, ember szíve! Mert jő a hős, az Úr,
Ki üdvösséged lészen. Szent győztes harcosul.
Fényt, éltet hozva jő, megtört az ősi átok:
Kit vágyakozva vártok, betér hozzátok Ő.
Genda Árpád Szabolcs,
Pettyén