“te is keresel majd menedéket” Náhum 3:11
Hol van ez a menedék? A próféta, könyvének bevezetőjében világosan és érthetően megfogalmazza: “Jó az Úr, erősség (új fordítás: menedék) a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat” (1:7). Az Úr bosszúja utoléri az ellenséget, aki visszaél az Istentől kapott lehetőséggel, a kicsinynek és gyengének számító Júda megérzi az asszír hatalom túlkapásait. A királyoknak nemcsak elismerni, de ember feletti adóterhet is kellett fizetniük a Ninive központtal rendelkező gonosz hatalomnak. Amikor Ezékiás király megtagadta az adó fizetését, bosszúból az asszírok végigsöpörtek az országon, mindenhol hatalmas károkat okoztak. Isten nem nézi jó szemmel azt, ha a gyengét kizsákmányolják, bár tudjuk, hogy a népe iránti féltő szeretetből enged teret az ellenségnek, bízva abban, hogy a “menyasszony” a szorongatás idején majd visszatér a “vőlegényéhez”, azaz Istenhez. Ha ez el is marad, a Mindenható Úr akkor sem hagyja, hogy a gonoszság mégjobban eluralkodjon. Az ellenségnek is át kell gondolnia korlátait, ha a megengedetnél többet akar, akkor bizony egyszer eljön a vég, a póráz megfeszül. A történelem nagyhatalmai mindig azt gondolták, hogy legyőzhetetelenek, erejük végtelen, fegyvereik a legjobbak. Mi ne fegyverekben, földi erőkben bizzunk! A bőjti időben élő ember legyen nyugalom vagy háborgás, ellenség vagy bajtárs minden nap menedéket talál az Úrral való találkozásban. Ma is ennek eszköze az Ige és az imádság. Ámen!
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek