„De elvégeztetett…” Náh 2,7
Olvasásra: Náh 2
Ismerősen cseng a keresztyén ember fülében az igevers kezdete: elvégeztetett. Hisz az Úr Jézus nagypénteken, a keresztfán az evangéliumok tanúsága szerint így végezte be a harcot, és győzte le végérvényesen a halált. Ott Isten Fia, itt Isten szólal meg, és hirdeti prófétája által Ninive felé: elvégeztetett. Vége szakad a hadi masírozásnak, a büszke páváskodásnak, mások leigázásának, mert az Úr elvégezte magában, hogy helyreállítja Jákób büszkeségét.
Konkrét történelmi események, országok bukása és felemelkedése jelenik meg a versekben, nekünk most mégsem a történelmi színtérre, sokkal inkább a színfalak mögött álló Rendezőre kell figyelnünk. Mert hozzászoktunk, hogy a történelmet az aktuális nagyhatalmak írják. Akinek pénze van, annak hadiereje is, meg jó stratégái, komoly felszerelése, és tudjuk Napóleon óta, hogy a háború a pénzről szól és attól függ.
Ez az ige mégis másról beszél. Az a teher, amelyet Ninivének meg kell hallania (Náh1,1) teljesen új megvilágításba helyez egy történelmi kort, és megmutatja: nem az emberi erő írja, hanem Isten szuverén akarata. Ő az, Aki elvégzi, aki előkészíti és véghezviszi. A mai kor történelmi próbáit csakis így tudjuk átélni és elszenvedni, ha Istenre bízzuk annak elvégzését.
Varga Botond,
Kisbábony