„Ezért vagyok én, Pál, a Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért. Ha ugyan hallottatok az Isten kegyelme megbízásáról, amelyet nekem adott a ti javatokra, amikor kijelentésével ismertette meg velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam.” (Ef. 3, 1-3)
(Elolvasni: Efézus 3, 1 – 13)
A híradóban gyakran hallunk történeteket olyan bűnözőkről, akiknek szabadulásuk után az volt az első tettük, hogy újabb bűncselekményt követtek el. Egy ilyen embertől egyszer megkérdezték, hogy miért tett meg mindent annak érdekébe, hogy visszakerüljön a börtönbe. A válasz megdöbbentő volt: azért, mert ott jól érzem magam, biztonságban vagyok, gondoskodnak a megélhetésemhez szükséges dolgokról, amit kint senkitől sem kapok meg, hiszen családom kitagadott, a barátok elidegenedtek tőlem, az emberek tele vannak előítélettel velem szembe. Ott jobb!
Ahogy szokták mondani, minden hasonlat sántít, mégis, valahogy így tudnám kifejezni Pál szavainak értelmét, mikor arról beszél, hogy ő Krisztus foglya. Sokan talán félreértik: milyen Isten az, aki korlátozza követőinek a szabadságát, aki fogságba ejti azokat, akik szeretik Őt. Nos, Pál apostol is megtapasztalta, hogy Isten gondot visel a „fogvatartottjairól”. Addig van biztonságban, míg Krisztus foglya lehet, mert kikerülve a védelme alól, őrá is, mint mindnyájunkra vár az ordító oroszlán, azaz a Sátán, hogy elnyelje, vesztét okozza. Ma sokan nevezik a szabadosságot szabadságnak, csak az nincs senkiért. Még értem sem. Ma szabad paráználkodni, vadházasságban élni, szabad büntetés nélkül dohányozni és lerészegedni, csak ez nem szolgálja senkinek a javát. Ha nem Krisztus, akkor megannyi dolog tart fogva, amelyek mind ellenem és környezetem ellen vannak. Gondolkozz el testvérem mi az, ami téged fogva tart? Mit okozott neked és környezetednek? Nem lenne jobb Krisztus foglya lenni?
Hogyan lehetséges? „Gyilkosság” által! Káténk ezt úgy tanítja, hogy meg kell öldökölni az óembert, hogy megelevenedhessen az új, amelyik már a Krisztusé. Pál is ezt tette: gyilkolgatta, megtagadta a régi, bűnös énjét, mely mások életére tört, és hagyta, hogy Krisztus újjá formálja. Ez az új ember, már mások javát szolgálja, mert Krisztusi kijelentés, hogy, amit eggyel teszel az enyéim közül, velem teszed azt.
Pál, Krisztus foglyaként, azért él, hogy elvigye a titkot a pogányoknak, akik úgy érezték, és ezt a zsidók meg is erősítették bennük, hogy Isten őrájuk nem árassza ki kegyelmét és javait, mert pogányok. Milyen titokról beszél itt Pál? Tudnunk kell, hogy itt nem valami rejtélyes, megmagyarázhatatlan dologról van szó, hanem olyan titokról, amibe valakit beavatnak. Isten dolgai, tervei meghaladják az emberi értelmet, de Isten Lelke által felismerhetővé válnak mindenki számára, aki hívő szívvel kutatja azokat. A titok lényege, hogy TE is beletartozol a kegyelembe, érted is meghalt Jézus, de nemcsak érted, hanem azért is, akit talán lenézel, vagy megvetsz. Mint Krisztus foglya, ma érted írtam meg ezt az áhítatot, hogy énekünk szavával elmondjam az Isten titkát: „Halld meg bűnös ember, Jézus szeret” (418. dics.)! Ámen.
Nagy Róbert,
Apa