„Hiszen ez az a Dávid, akiről így énekelnek a körtáncban: Megölte Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert” 1Sám 29,5
Olvasandó: 1Sám 29
Az 1974-ben alakult Edda nevű rockegyüttes egyik dala arról szól, hogy „a kör közepén álló”-t barátok veszik körül, – jók és rosszak. A fenti igerészt a filiszteusok, Izrael népének ellenségei, a rosszak mondják el, akik félnek Dávidtól, s az idézett győzelmi ének személyének a frontok közötti helyzetét mutatja be: egykor kihívta Saul ellenségeskedését (18,7), és egyszer már a filiszteusok bizalmatlanságát is felébresztette (21,12).
Úgy lehetne jelenkori életét jellemezni, hogy se kint, se bent. Saul gyűlöli és irigyli, a filiszteusok pedig gyanakvással tekintenek rá. Noha körtáncokban énekelnek Dávid tetteiről, s az „ellenség” között is van, aki bízik benne, mégis „kiteszik a szűrét”, visszautasítják. A sehol sem kellek, a sehol sincs rám szükség érzése járja át Isten emberét.
Benned volt már hasonló érzés? Lehetséges, hogy nincs már rám szükség? Lehetséges, hogy hátat fordítanak? Nem bíznak rám feladatot? Az elutasítottság érzéséből születhet az emberi magatartás-felelet: ha senkinek sem kellek, ha nem fogad el senki, befogad a halál. Sokan menekültek az öngyilkosságba, választották a valamihez való menekülés eme formáját hasonló élethelyzetben.
Jézus Krisztus mindenkihez jött, azokhoz is, akik döntési lehetőségek között őrlődnek, akik keresik az utat, akiknek emberek hátat fordítnak. Mi a megoldás? Az, hogy ne mi akarjunk lenni „a kör közepén”, ugyanis ez a hely Őt illeti meg. Krisztus nem ezer és tízezer fölött aratott győzelmet, hanem a bűn és a halál fölött. Emberek hátat fordíthatnak, de ő meg nem tagad téged. Feladatot is bízott rád, s ha erre rátalálsz, új értelmet nyer életed.
Király Lajos,
Batiz