„Az Úr pedig fizessen meg mindenkinek az õ igazsága és hûsége szerint, mert az Úr kezembe adott téged ma, de én nem akartam felemelni kezemet az Úrnak felkentje ellen. És a mennyire drága volt a mai napon a te lelked én elõttem, legyen annyira drága az én lelkem az Úr elõtt, és szabadítson meg engem minden nyomorúságból!” (1Sám.26,23-24)
Olvasandó: 1Sám26,13-25
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért… Én pedig azt mondom néktek : Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket, hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai.” (Mt.5,38.44-45)
A Krisztus nélküli világban volt helye a személyes elégtételnek. Dávid nem élt vele. Akarhatta volna, de nem tette. Nem gyávaságból, hitből cselekedett. Így előremutatott Jézus Krisztusra! Bennünket már nem irányíthat a Törvény, a mi törvényünk Jézus Krisztus.
Az újszövetségi felszólítás így hangzik: „Az az indulat legyen bennetek, mely volt Krisztus Jézusban is.” (Fil.2,5) – mégis minduntalan felülkerekedik rajtunk a Krisztus nélküli óember, folytatjuk a bíráskodást, nem hagyjuk szó nélkül a kemény beszédet, visszavágunk, az ütésre ütéssel válaszolunk. Nincs elszomorítóbb annál, mint mikor Isten gyermekei ellenségként üldözik egymást, ellenséget látnak egymásban. Fájdalmas, hogy az irigység, az önzés, a hatalom féltés, a féltékenység ugyanúgy jelen van a mi életünkben is, mint a világ életében. Ezek az érzések ma is üldözik, megölik a szeretetet, a családi, testvéri, rokoni kapcsolatokat, tönkreteszik a munkahelyi kötelékeket, gyülekezeti közösségeket.
A Sátán egyik legfőbb szándéka, a hívő embereket illetően, ha rá tud venni bennünket arra, hogy saját érdekeinket a kezünkbe vegyük, és magunk álljunk bosszút, jutassuk érvényre jogainkat a világban. Dávid magatartása nem rokonszenves, Jézus Krisztust csak szóval követjük. Dávid megtanulta nem szabad így tennie. Isten tanította erre!
Isten közelsége képessé tesz a képtelenre! Isten megfizet mindenkinek igazságosan. Az ítélet nem marad el!
„Nem a mi dolgunk igazságot tenni!
A mi dolgunk csak igazabbá lenni.” (Reményik).
Dávid Isten előtt kívánt drága lenni. Krisztus mellett minden teremtménynél drágábbak vagyunk Isten előtt! Ebben a hitben élt Dávid, és tovább bujdosott, többé nem találkozott Saullal, csak érezte gyűlöletét. Dávidnak ez volt az utolsó találkozása Saullal. Saulnak ez volt az utolsó lehetősége Istennél!
Isten kezünkbe ad egy fegyvert, az imádság fegyverét: imádkozzunk ellenségeinkért! „Tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugalmas életet éljünk teljes istenfélelemmel és tisztességgel.” (1Tim.2,1-2) Ámen!
Nagy Erika
Sárközújlak