Olvasandó 2 Sámuel 4
“Elmenének azért a Beerótbeli Rimmonnak fiai, Rékáb és Bahana, és bemenének Isbósetnek házába, mikor a nap legmelegebb vala és ő déli álmát alussza vala. Bemenvén azért ezek a ház belsejébe, gabonát vive, általüték őt az ötödik oldalborda alatt; s Rékáb és az ő atyafia, Bahana, elszaladának.” 5-6 vers
Megboldogult kamasz korom egyik legszebb nyári szünidejében parittyát készítettem az egyik barátommal. Gondosan kötöttük össze a gumi szálak egyik végét az akác ágashoz illetve a másikat a féltenyérnyi nagyságú állatbőr – darabhoz megannyi Kubik-tóban tanyázó, víg kedvvel kuruttyoló béka nagy bánatára. Amikor meguntuk a békák vadászását, arra gondoltunk, hogy ideje volna célba venni annak a kellemetlen, szomszéd tömbházban lakó nyugdíjas néni ablakát, aki folyamatosan megzavarja labdajátékunkat, vagy aki éppen konyhakésével nemegszer mgszabadította levegőjétől a nyűhetetlen gumilabdákat. Az ötlet hamarosan tetté vált, és megcéloztuk a kijelölt ablaküveget: talált! Az üvegcsörömpölés hallatára elszaladtunk és lépcsőházunk előtti padokig meg sem álltunk. Büszkén mondtuk el barátainknak a nagy hírt, ami a nyugdíjas néni számára bizonyára keserű volt, mint számunkra később a szülők regulázása, amit bűnünk elkövetésének következtében kaptunk. Megérdemelten. A mai kijelölt igeszakaszban egy hasonló intézkedésről olvashatunk, bár itt a folyamat sokkal komolyabb és véresebb. Előre kitervelt szándék, jól megvetett terv odáig fajul, hogy Saul fiának Isbósetnek élete orvul kioltatik a leghűségesebbnek tűnő vezérek kezei által. És mit kaphat ez a két vezér cserébe Dávidtól, aki ezáltal megszabadult egyik ellenségétől? Természetesen az általuk elképzelt jutalmat. De Dávid nem embertől várja a szabadulást, Ő nagyon jól tudja, hogy egyedül Isten az, aki őt kimenti minden nehéz helyzetből. Még menekül, de Isten szabadításáról úgy beszél, mint amit már megtapasztalt, ami már befejezett: “Él az Úr, ki az én életemet megszabadította minden nyomorúságból.” (9 vers). Dávidnak nincs szüksége úgymond “nyalizásra”, ő egyedül Istennek akar engedelmeskedni, tőle várja a szabadulást.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek