Református magyar vagyok,
amíg élek az maradok,
megígérem, megfogadom,
hogy hitemet sírig vallom.
Mit így tanultam egykoron,
a gyermek bibliaórákon
nem éreztem jelentősnek,
önmagam sem felelősnek!
De eltelt közben pár esztendő,
S most, hogy a sok idegen jő
Érzem súlya van e versnek,
És küldetése a verselőnek.
Sokan nem tudják e pár sort,
Nem ismerik ama dicső kort,
melyben hőseink vérük árán
voltak hűek hiten s hazán!
De most hogy sorsunk vészben forog,
Újjászületnek e sorok,
És újjá is kell születniük
Ha tiszteljük örökségünk.
Örökségünk, hitünk s hazánk,
Mit őseink hagytak reánk.
S miért egykor vérük adták
Idegenek meg nem kaphatják.
Református, görög vagy római,
Ne szégyelld soha hitedet vallani.
Drága anyanyelvünk lesz a hármas kötél,
Mi el nem szakad, míg csak egy magyar él.
Légy hát te is hű hitedhez, hazádhoz,
S imádkozz magyarul édes jó Atyádhoz.
Kérd a segítségét s bölcs vezetését,
Hogy kakukk ne ülje a pacsirta fészkét!!!
Józsefháza 2015.Szeptember. 3.