Van egy sz , van egy rz s ezen a vil gon,
Amely m ra megfakult mint a tegnapi lom.
Pedig ez volt mi az embert emberr tette,
Ami legnagyobb harcaiban visel j t seg tette.
Ez volt mi a harct ren a katon t edzette,
Mi az adott sz ra az embert k telezte,
S m ra sz gyenn lett mint b n snek a fesz let
sokan nem is tudj k m r, mi az hogy BECS LET.
Akiben m g pisl kol e nemes rz s l ngja,
Az is elt n dik, hogy van-e l tjogosults ga,
Egy olyan vil gban hol istenn lett az rdek,
Aki el tt t rdre borulnak az ifjak s v nek.
Lehet- e m g er ny e megfakult r gi kincs,
Egy olyan vil gban, hol m r szeretet sincs?
S lesz-e m g a vil gon olyan b tor ember,
Aki becs lettel szemben z a becstelennel!
Csak rajtad m lik, ki e sorokat most olvasod
Hogy naiv gondolatom vallod vagy tagadod.
Boldog s tiszta lete csakis annak lehet,
Kinek legf bb er nye a szeretet s a becs let.