milyen nemű az új élet,
de az már nagy baj,
ha tőlünk őket elragadja
a világ vagy bármi.
Kiszakadnak belőlünk,
egy-egy darabot visznek
magukkal belőlünk,
apák, anyák, nagyapák,
nagymamák arcmását
hordozzák önmagukon…
Legyen fiú vagy leány,
együtt tudjátok mondani:
ők a mi gyermekeink,
s ők majdan
így valljanak:
boldogok vagyunk,
hogy ilyen szüleink vannak.
