A Szárazberki Református Egyházközség tagjai mácius 18-án, a vasárnap délelőtti istentisztelet keretén belül ünnepelték az 1848-49-es forradalom és szabadságharc március 15-i pesti emlékezetes eseményeit. Az ünnepi együttlét Ilonczai Zsombor Ferenc helyi református lelkész igehirdetésével kezdődött, aki a Lukács evangéliuma 9.fejezet 57-61 terjedő versek alapján tolmácsolta Isten igéjét. Az igehirdetésben kiemeltetett krisztus követésének és a hozzá való hűség fontossága. A mindennapi életben sokszor elhangzik ez a kijeletés: “Bárhová mész, én követni foglak téged!” Ezt a fogadalmat hallja és kimondja az ember a baráti-, a családi-, a gyülekezeti-, és a nemzeti élettel kapcsolatban egyaránt, miközben sóhajtozunk, hogy a követés alkalmával olykor elmúlik a hűség. A baráthoz már nem köt érdek, ezért elhagyom vagy éppen engem hagynak el. A családi élet igazi varázsa már nem a régi, ezért elhagyom társamat és új életet kezdek. Az egyház egy régi, elavult intézmény, azt hisszük, hogy igazi megoldást gondjainkra már nem nyújt, ezért vasárnap már fel sem kelek, mert ki kell pihenni a hét fáradalmait. Minek magyar emberként élni kisebbségi helyzetben, amikor gyermekemet a többségi nemzet iskolájba irathatom, hogy később jobban érvényesüljön, mint én. Nap mint nap hallhatjuk ezeket az alaptalan frázisokat látva, hogy emberek ezreinek élete veszélyben van a krisztusi követés és hűség elhanyagolása miatt. Ilyen helyzetben kilátástalan a jelenünk és a jövőnk! De van megoldás! Jézus tanítványokat hívott el egykor, hogy “emberhalászokká” tegye őket, akik nem riadtak vissza a szolgálattól még akkor sem, amikor Péter hite megingott, amikor a nagypénteki félelem és dermedtség következtében szétszóródtak. Jézus feltámadása számukra új életet jelentett! Amikor mghalljuk mi is a hívó szót, nekünk azonnal lépnünk kell, élnünk kell az alkalommal, a helyzettel, mint amiképpen éltek azzal a márciusi ifjak is, akik kimondták: “Itt az idő, most vagy soha! ” Az igehirdetést követően a gyülekezet ifjai és vallásórásai alkalomhoz illő énekekkel, versekkel és prózai idézetekkel elevenítették fel a Pilvax Kávéház és a Nemzeti Múzeumi előtti eseményeket. Az istentisztelet és ünnepség a Himnusz eléneklésével zárult.
