Kürti Tamás szatmárgörbedi lelkipásztor örömteli beszámolóját olvashatják:
„Isten iránti hálával írhatom, hogy a tegnapi napunk jól sikerült.
Még korábban megbeszéltük a vallásórás gyermekekkel, hogy kedd délelőtt elmegyünk közösen a tűzoltótoronyhoz. Meg is tettük, na de…
Az egész azzal indult, hogy találkoztunk a parókia előtt, és elindultunk gyalogosan Aranyosmeggyesig… mert hát sétálni jó és egészséges. Útközben még csatlakoztak azok, akik odébb laktak. Majd ezt követően buszra szállt a társaság, és meg sem állt Szatmárig. Pontosabban a Kaufland melletti buszmegállóig.
Onnan ismét séta… mert sétálni jó és egészséges
A tűzoltótoronynál a kicsiny csapat – 12-en voltunk – nagyot nyelt, és felment a tűzoltótorony legtetejéig. A kilátóig meg sem állt a lelkes sereg. Kanyargott a vaslépcső, de csak sikerült feljutni. Szép idő volt, de fújt egy kicsit a szél – lent. Fent a magasban mintha a torony is imbolygott volna, erősebben éreztük a szelet. Szerencsére semmi sem imbolygott, csak magasan voltunk, és azt éreztük. Viszont nagyszerűen érezte mindenki magát.
Mikor már lent voltunk, és biztos talaj volt a lábunk alatt, akkor pizzáztunk egyet… kettőt… hármat… négyet. Szóval jól laktunk. De rendesen. Úgy, ahogy azt illik.
Rövid pihenőt és szünetet követően elindult a vallásórás sereg a Kossuth-kert irányába – gyalog… mert sétálni jó és egészséges :)))
A Kossuth-kertben volt lehetőség lazítani, játszani, kikapcsolódni, hintázni, meg lehetne még sorolni, de hosszú volna.
Mikor végeztünk, átsétáltunk a vasútállomásra, és felültünk a vonatra, mely az aranyosmeggyesi állomásig száguldott velünk. Szinte a mi csapatunk töltötte meg az egész vagont. Ki is használtuk, és nem maradtunk csendben. Azt egy kiránduláson nem szabad. Hangosak voltunk, beszélgettünk és nevettünk. Na meg volt egy kis telefonozás is…
Mikor leszálltunk a vonatról, gyorsan megvizsgáltuk, hogy nem hagytunk-e valakit vagy valamit a vonaton, majd elindultunk a “túra-ösvényen” – át a mezőn. Csak úgy libasorban. A fű csiklandozta a lábunkat, majd mikor cseperegni kezdett az eső, akkor még jobban iparkodtunk. De sikerült… hazajutottunk.
Kellemesen elfáradt mindenki, de úgy gondolom, hogy jól éreztük magunkat. Megérte. Jó lenne megismételni majd máskor is.
Legközelebb szaladni fogunk :))))”
