A 118 zsoltár szavait hívom segítségül: „ez az a nap, melyet az Úr rendelt, örvendezzünk és vigadjunk ezen”, hiszen tényleg öröm és hála tölti el mindannyiunk szívét, hogy ilyen ünnepélyes keretek között, mély és bensőséges érzésekkel mondhatunk köszönetet Gondviselő Atyánknak, hogy megadta számunkra, a Nagypeleskei református gyülekezet számára, hogy az istentiszteletre ne csak Istennek Szentlelke és lelkiismeretünk noszogasson, hanem a toronyban megcsendülő kis harangunk is hívogasson imára, áldásra, az Egy Igaz Isten magasztalására.
„Tebenned bíztunk, eleitől fogva”- olvasható a harangköpenyen. Isten segítségében bízva döntöttük el és határoztuk el szinte két évvel ezelőtt, hogy imaházunk mellé egy kis haranglábat emelnénk, s majd aztán lassan abba lakót is öntettnénk.
De a tervek útközben módosultak, változtak, úgy éreztük, hogy szebb lenne és inkább templomjellegű hatást eredményezne, ha egy kis tornyot toldanánk az imaházhoz és immár ebben kapna méltó helyet e kicsiny gyülekezet még kisebb harangja. Nagyot álmodtunk, (a mi körülményeinkhez és viszonyainkhoz képest) nagyot álmodtunk és az álom két esztendő leforgása alatt valóra vált.
Mindannyiunkat elbűvölt a harang öntésének lehetősége, emlékszem a gyülekezeti tagok csillogó szemére, amikor még csak a tervet forgattuk, hánytuk, vetettük, de emlékszem azokra a tekintetekre is, akik talán realistábban, kételyekkel és a felmerülő, lehetséges akadályok sokaságával tekintetükben azt gondolták, hogy ebből sem lesz semmi. Vagy legalábbis nem egyhamar.
Amint életünk személyes síkján és nemcsak ott, számtalanszor megtapasztalhattuk, hogy az Istenben bízók meg nem szégyenülnek, így ez a bizalom és hit volt az, ami bennünket is átsegített, amikor talán megtorpantunk volna, amikor úgy éreztük, hogy az anyagiak nem elegendőek. De az Úr mindig újabb és újabb csatornákat nyitott meg és egyengette harangunk útját. 2012-es esztendőben sikerült a tornyot megépíttetni, 2013-ban pedig a harangot megrendelni és végül elhozni.
Így a felsőbb rendeltetésük mellett, ezek a harangok az emberi áldozatokról is szólnak, hiszen sok áldozatos adakozó, református, görög katolikus és katolikus testvérünk két fillérje került a perselyünkbe, végig úgy éreztük és érezzük ma is, hogy itt az egész falu szívügyének tekintette ezt az ügyet. Református híveink közül is sokan erejükön felül adakoztak.
Sok támogató nagyobb gyülekezet nem megfeledkezve a kisebbekkel szemben való felelősségéről nyújtott nekünk segítséget, mint a Láncos gyülekezet és a Németi gyülekezet és a Nagypeleskei Görög Katolikus gyülekezet. Hála és köszönet illessen benneteket ezért.
De nemcsak egyházi vonalon tapasztaltuk meg, hogy mi kicsinyek számíthatunk a nagyobbak, a tehetősebbek felkarolására, hanem köszönettel tartozunk Lengyel István polgármester úrnak is, aki szívügyének tekintette álmunk megvalósítását és kieszközölte a polgármesteri hivatal támogatását.
A köszönetnyilvánítás rendjén szeretnénk hálánkat Tarr László úrnak is kifejezni, a Tarr beton cég generális igazgatójának, aki szintén nem csukta be előttünk irodája ajtaját, hanem anélkül, hogy ismert volna bennünket, csatlakozott a támogatók sorához.
Tiszta szívből köszönöm gyülekezetünk presbitériumának, hogy a hosszas és nem könnyű fontolgatás után úgy tudta vezetni és szervezni ezt az egész munkát, hogy a gyülekezet lelkét egy csokorba fogja össze.
Mindezekért Isten legyen áldott és a gyülekezet!
