Ezt a két szót egymás mellett jellemzőként csak az Istenre tudjuk igazán kimondani, mert ez így csak rá érvényes. Mégis egy kisgyermektől tanulhattam meg az elmúlt napokban ezt két különböző jelenet által. Ez a kisgyermek nem más mint az én kicsi fiam, Tamás, aki olyan bölcsességekre tanított meg csípőből, és olyan dolgokra emlékeztetett, amiket én is tudtam, de az alkalmazás az életre néha már sántít. Jézust pedig újra emlékeztet, hogy legyünk olyanok, mint a kisgyermekek, akik mernek a hitükre támaszkodni.
Örökké!
Budapestre utaztunk pár napja. Elmentünk a Bethesda kórház mellett. Heten voltunk az autóban: négy felnőtt és a három fiam. A kórház mellett aztán nekünk felnőtteknek eszünkbejutott az a sok rossz tapasztalat, amit kórházakban szedtünk össze az elmúlt évtizedekben. Tényleg szörnyűségeket lehet látni, érezni, betegként, hozzátartozóként az egészségügyi intézményekben. A keserű tapasztalatait, konkrétan egy onkológiai klinikáról, az egyik velünk utazó felnőtt ezzel a nem éppen optimista mondattal idézte fel: aki oda bement, mindenki meghalt. Valóban mind meghalunk, hacsak hamarabb vissza nem jön az Úr Jézus, de azért ezt leszűrni egy kórház láttán, mégiscsak meredek. Érezte ezt az én kicsi fiam Tamás is, aki a lehető legegyszerűbb módon intette le a keserű mondatot:
Senki sem hal meg, csak itt a földön!
Felnöttek egymásra néztünk és elszégyelltük magunkat. Igaza van. Van örök élet! Hisszük, tudjuk! Ez kellene először is meghatározzon bennünket, nem a keserű tapasztalatok. Itt a földön vége lesz, kívánom, hogy minél később legyen ez. De lesz folytatás, vajon hol? Van örökéleted? Krisztusban a tied lehet, és már most ebben a tudatban élhetsz. Üdvbizonyosság.
Hűséges
Kicsi Tamás fiam jól focizik. A futballszeretete ragályos, ezért én vagyok a “hibás”. Jár focizni pár éve. Csapatban, ügyesen, szorgalmasan edz hetente többször. Másfél héttel ezelőtt egy jobb anyagi hátterű klub hívta meg őket egy barátságos meccsre. Döntetlent játszottak. Az ellenfél edzőjének nagyon megtetszett Tamás fiam játéka, ezt jelezte is, sőt pár nappal később megszerezte az én telefonszámomat és fel is hívott, hogy átcsábítsa, a siker útját felvázolva, megjegyzem kedvesen beszélt. Nem igazán tetszett azonban ez a megkerülős csel, de mondtam, hogy meg fogom beszélni a fiammal a csapatváltás lehetőségét. Tamás eleinte lelkesen reagált arra, hogy őt egy jobb csapat hívja, azonban egy nappal később elég határozottan mondta, hogy maradni akar. Mert neki itt jó, mert itt szereti. Nem mondta ki, de nekem akkor is az volt az üzenete:
a hűség fontosabb érték, mint a siker.
“Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?” (Mt 16,26) Természetesen csudajó dolog sikeresnek lenni, eredményesen élni, dehogy már nyolcéves gyerekekbe ezt kell belenevelni, hogy a siker érdekében le kell mondani a hűségről? És akkor miért csodálkozunk azon, ha később mégjobban felborul az értékrendjük? Ilyen a világ, vagy mi tesszük ilyenné?
Egy kisgyermek által Isten rámutat az Ő örökké hűséges voltára. Áldom érte az Urat, hogy a fiam által tette. Mert mindörökké hű az Úr, aki még egy kisgyermek által is értékekre, maradandó dolgokra tanít. Ő örökké hűséges és megtanít arra, hogy hogyan gondolkozzunk és döntsünk az örökkévalóság fényében. Ez az egyetlen lehetőségünk, hogy kijöjjünk pinceszagú gondolkodásunkból és sötétáztatta döntéseinkből.
Rácz Ervin,
Szigetlanka