“Előáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bűnöknek bocsánatára.” Mk 1, 4
Manapság nagyon nagy hangsúlyt fektetünk a külső kinézetünkre. Legyen vasalt az ing és a nadrágnak az éle, csillogjon a cipő a lábunkon, és ha ezek megvannak, akkor az sem árt, ha jól fésültek vagyunk, és a testünknek van valami kellemes illata is. Aki így van felöltözve az már valaki, sőt az ilyen emberre érdemes odafigyelni és ráhallgatni. És akkor most itt van előttünk Keresztelő János. Egyáltalán nem öltözött divatosan. És egy ilyen kinézetű embernek a prédikációjában, ott a pusztában érték van.
János útkészítő szolgálata abban áll, hogy mindenkit felhív egész életének teljes megváltozására. Így hirdeti meg a „keresztséget”, az óember halálát és az új ember életre kelését kifejező sákramentumot. Igehirdetése nagy tömegeket vonz hozzá a pusztába, és akik bűnvallásukkal válaszolnak rá, azokat bemeríti a Jordánba. A pogányokhoz forduló evangéliumban a kegyelem van jelen. Erre esik minden hangsúly: míg János csak bűnbánatra hív a vízzel való keresztelésben, addig Jézus az új élet teljességét adja a messiási kor gyülekezetének: Isten Lelkét, amelyről az az ígéret szól Jóel prófétánál, hogy az utolsó napokban kitöltetik minden testre.