„Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem” (Márk 8,34)
Olvasandó: Márk 8,31-9,1
A példázatok, csodatételek és hitvallás (8,29) után Jézus beszél a reá váró szenvedésekről és a tanítványokra váró feladatokról. De nemcsak nekik, hanem másoknak is meg kell tudniuk, hogy milyen feltételeknek kell megfelelniük azoknak, akik ilyen körülmények között még Jézushoz akarnak csatlakozni.
Jézus azt mondja, hogy aki követni akarja, „tagadja meg magát”, azaz mondjon le önmagáról és kívánságairól, mindarról, ami elválasztja és fontosabb Istenétől. A „vegye fel az ő keresztjét” bőséges tartalmából most elégedjünk meg azzal a magyarázattal, melynek lényege, hogy fogadd el emberi természeted keresztjét. A modern pszihológia azt tanítja, hogy a „keresztet”, a terhet el lehet dobni, függetlenedhetünk attól. Jézus nemegyszer beszél arról, hogy a kereszttel együtt lehet járni (ahogy Ő is tette). Egyetlen példát hadd említsek: amikor meggyógyítja a harmincnyolc esztendeje fekvő béna beteget, azt mondja neki: „vedd fel a te nyoszolyádat és járj”. (János 5,8). Tehát nem azt kéri tőle, hogy dobja el, hanem azt, hogy tanuljon meg a nyoszolyával járni (említhetnék jó néhány olyan betegséget, melyből kigyógyulni nem lehet ugyan, de sokat lehet tenni annak érdekében, hogy megtanuljon az ember keresztjével is boldogan és hasznosan élni).
Ugyanakkor azt is mondja (kéri), hogy „kövess engem”. Ennek akkor lehet engedelmeskedni, ha azon az úton járunk, melyen Jézus mutatja az irányt. Haladni az életben talentumainkkal, tehetségünkkel, lemondással és kereszttel – Jézust követve.
Jó úton vagy?
Király Lajos, Batiz