Napi Ige, 2011 november 13.

„A szentségtörő és vénasszonyos meséket pedig utasítsd el, inkább gyakorold magad a kegyességben, mert a test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség pedig mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete.”     I Tim. 4, 7-8

Olvasandó: 4, 6-11

Ha kicsit közhelyesen akarnám kifejezni magam, akkor úgy fogalmaznék, hogy a mai orvostudomány azt gondolja magáról, hogy feltalálta a spanyolviaszt, akkor, amikor tudomásunkra hozza, hogy betegségek nemcsak vírusok és baktériumok által alakulnak ki, hanem lelki eredetűek is lehetnek. Még egy szép és hangzatos szót is kitalált rá: pszichoszomatikus, azaz lelki eredetű betegségek. Ez az, amikor az ember bevesz mindenféle gyógyszert, jók az eredmények, de a tünetek nem akarnak szűnni. Kiderül, hogy a lélekkel van baj. Ha a Szentírást tanulmányozzuk, akkor rájövünk, hogy nem is új keletű ez. Tudta ezt a zsoltáros, de gyakorolta Jézus is a 38 esztendeje beteg, vagy a vérfolyásos asszony meggyógyításakor is. Ezt erősíti meg Pál is Timóteusban, amikor azt mondja, hogy a test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyességgel ellentétben, mely mindenre hasznos.

Az ördög nagyon körmönfont. Több ezer éves gyakorlata van. Mikor már nem tudja meggyőzni az embert a rosszról, akkor fülébe súg valamit, ami nem más, mint az igazság elferdítése. Nem tud tenni semmit a gyülekezetek ellen, de a szentségtörő és vénasszonyos beszédekkel, melyekből ma is akad bőséggel, félrevezet, vak vágányra visz. Nem beszél le a templomról, de menj el azért egy kuruzslóhoz is. Nem mondja, hogy ne olvasd el a mindennapi igét, de eléd rakja a horoszkópot is. Bátorít a jelen és a jövő élettel kapcsolatban, de annak boldogságát testiektől várja csupán. Erről szól ma minden: élj egészségtudatosan, olyan dolgokat vásárolj, ami bio, és akkor hosszú és boldog életed lesz. Mindezek jók, csak azt mondja az Ige, hogy kevés a hasznuk.

Álljon ma előttünk példaképp egy mese: az Isten elkezdi az ember teremtését. Meglesi ezt az ördög és mindent aszerint tesz, ahogy az Isten. A két ember nagyon hasonlított egymásra. Mikor elkészült az ember megformálásával, az Isten az élet Lelkét lehelte belé és az azonnal talpra állt. A Sátán is állítgatta a maga emberét, de az sehogy sem akart megállni, hát kérte az Istent, hogy adjon neki is abból a Lélekből, mire az Úr azt felelte: Lelket nem adok az ördögnek. A Lélek az Isten tulajdona, csak Ő ért hozzá, ezért hasznosabb a kegyesség, mely a jelen és jövő élet ígérete. Akinek van füle hallja, mit üzen ma az Isten. Ámen.

Nagy Róbert, Apa

 

Vélemény, hozzászólás?