feltámadott
halleluja
mint a gyermek
anyja három
napra elmegy
s ahogy megjött
mennyekbe
szállt szenvedése
minden csoda
három napig tart
ez örökre
ahogy én is
emlékezem
még a
gyermekre
nyeszlett volt
és vézna
szinte semmire
való megváltani
kész illúzió
elszállok magamtól
mint egy bumeráng
holdanyával rám
csavarozták az
éjszakát
csillagcsavarral
odaszögeztek
s viszem a sorsom
mint Jézus a keresztet
miért nem azok
szeretnek
akiket szeretek
ez az érzés
nem adok- veszek
sokkal inkább
csiki- csuki állapot
szeretni azt
kit nem lehet
az az igazi nagy dolog
megváltani azt
ki keresztre feszít
azt ember nem tudná
világ baja nem
az én dolgom
de miért is ne
ha a vilag baja
az én bajom is
bajos e világ
így marad félek
bajban születtem
bajban élek
bajban halok meg
hallgat a lélek
hallgatok én is
kilépek a zuhogó
esőbe anélkül
hogy egy szót
szóltam volna
attribútumaimat
húzom unottan
magam után
mint megtömött
szennyes kosarat
ha kimosom
új sors új élet hívogat
zötyög velünk az
éjszaka zsúfolásig
megtelt egy- egy
szó úgy telibe
talál ingemen
vér üt át
szóképek pacája
galléromon
ha összerakom
e verset megírom
a vers
madarak szárnyalása
lovak nyargalasa
fák lombzúgása
halak úszása
lelkek találkozása.
Fehér Imola és Simonfy József – Kétlelkes négykezesek
