A Szárazberki- és a Vámosoroszi Református Egyházközségek 1990-ben teremtettek egymás között testvérgyülekezeti megállapodást. A kapcsolat ápolása sokáig megszakadt, mivel mindkét gyülekezeben sokszor váltották a lelkipásztorok egymást. Marosvölgyi Péter és felesége Tünde négy esztendővel ezelőtt kaptak kinevezést Vámosorosziba illetve a gyülekezethez tartózó Csaholc és Kisnamény leányegyházközségekbe, akik hamarosan felvették a kapcsolatot a szárazberkiekkel. A tavalyi év folyamán az imahét alkalmat nyújtott, hogy a Szárazberkiek és Vámosorosziak újból találkozhassanak egymással.
Előbb a szárazberkiek mentek Vámosorosziba majd fordítva, ők jöttek mihozzánk és valóban éreztük azt, hogy összetartozunk. A Vámosoroszi Református Egyházközség és a helyi önkormányzat március 15-i ünnepélyének alkalma újból lehetőség nyújtott a találkozásra, amelyre a helyi kultúrotthonban került sor. Érkezésünkkor a helyi lelkészházaspár gondoskodott a meleg fogadtatásról, akik üdítővel és süteménnyel fogadtak minket, majd bemutatták az új külső köntössel felruházott középkori templomot, amely már távolról jelzi a településre érkezőnek, hogy nem akármilyen Istenházával büszkélkedhetnek az orosziak. A templom belső falain jelen pillanatban is zajlanak a falkutatások, egy felfedezett késő középkori freskó is, -amely a bűnesetet ábrázolja- és a bútorzat kerül az idei évben restaurálásra. Közben már gyülekeztek a vendégek a helyi kultúrotthonban, akik kiváncsian várták a szárazberki fiatalok előadását, amely három felvonásból állt.
A műsor első részében Arany János “Pázmán” című balladájának színpadi feldolgozásának bemutatására került sor, amelynek főpróbáját az otthoniak a két héttel ezelőtt megszervezett gyülekezeti farsangi mulatságon vastapssal jutalmaztak. Az előadás második részében az eseményhez illő verses-énekes összeállítás következett, majd moldovai, felcsíki és szatmári táncokat mutattunk be a közönségnek, amit a helyiek a tapson túl finom és bőséges vacsorával köszöntek meg. A vámosoroszi rendezvényt szinte ki sem pihenve, vasárnap reggel a szárazberki református templom harangjai istentiszteletre hívta a gyülekezet tagjait. Az istentiszteleten Ilonczai Zsombor lelkész hirdette az Igét Máté evangéliuma 26. fejezetének 29. verse alapján, melyben az érettünk halálra készülő Jézus szól a tanítványaihoz és beszél egy más világról, melynek kapuit Ő maga nyitja meg mindannyiunknak, ha hallgatunk reá. 1848 március 15-én a pesti ifjak egy más rendszerről mertek nagyot álmodni, nem riadtak meg, mint sokszor a mai ember, aki a kihívások előtt csak kapkodásra és pánikra képes. Istennel ma is sok minden valóság és lehetőség! Az istentisztelet után került sor a megemlékezésre, amelyben énekek és versek hangzottak, illetve az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő alakjaival (Irinyi, Táncsics, Petőfi, Kossuth, Garay, Bem) ismerkedhetett meg a gyülekezet egy power pointos bemutatásban. A vegyes kar éneke, tagjainak szavalata emelte az ünnepély hangulatát, majd a szereplők közösen kivonultak a református temetőbe, ahol az egyházközség és a Szárazberki Hármashatár Egyesület nevében koszorút helyeztek el Szoboszlai István lelkipásztor sírkövén, aki a forradalom idején kiemelkedő hűséggel szolgálta és bátorította a település tagjait.
Soli Deo Gloria!
a szárazberki KRISZ tagjai
