A Szatmári Református Egyházmegye Presbiteri Szövetsége szombaton, 10 órától megtartotta őszi konferenciáját, amelyen lelkileg sokat gazdagodhattak a jelenlévő presbiterek.
Szatmár-Kültelki Egyházközség gyülekezeti termében gyűlhettek össze a gyülekezetek képviseletében megjelent elöljárók. Higyed János-Mátyás, házigazda lelkipásztor az 1Péter 3, 8 alapján nyitó-áhítattal kezdte meg a konferenciát és az apostol szavait tolmácsolva figyelmeztetett arra, hogy a keresztyéneknek, így a presbitereknek egyértelműeknek, rokonérzelműeknek, atyafiszeretőknek, irgalmasoknak és kegyeseknek kell lenniük. Az igemagyarázat után Nt. Kovács Sándor az egyházmegye esperese üdvözölte a jelenlevőket, majd Varga Attila a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főgondnoka köszöntött.
Tatár Miklós szervező, a Szatmári Presbiteri Szövetség elnöke örömének adott hangot, amikor köszönthette az egybegyűlteket, és amikor bekonferálhatta az első előadót: a Magyarországi Református Presbiteri Szövetség elnökét Dr. hc. Szabó Dánielt, a sokat megélt világvándort. A hallgatóság ámulva hallgatta azokat a tapasztalatokat, amit „Dani bátyánk” osztott meg, aki a nagyvilágba élő keresztyének helyzetéről beszélt. Nagyon érdekes és megfontolandó az, amit hallhattunk tőle. Ázsiában a 20. század elején 22 millió keresztyén volt, most 350 millió; Afrikában 100 éve 9 millió, most 300 millió. Dél-Korea az egyik legerősebb református ország. Olyan helyeken is nagy erővel terjed az örömüzenet, ahol az ottani hatalom halálosan üldözi és háborgatja a misszionáriusokat. Tanulságos ez a vén Európának, ahol ellaposodott a keresztyénség. Arra vágyik ez a világ, hogy: ahogyan egykor Bethesda tavánál, úgy mindenütt „felpezsdüljenek a vizek, és angyal szálljon a vidékre”- mondta az előadó.
A második előadó, Bogya-Kis Ferenc a Szatmár-Szamosnegyedi Egyházközség lelkipásztora is jórészt a külmisszióról beszélt. A szamosnegyedi gyülekezet is támogat egy marosvásárhelyi házaspárt, akik nem kímélve magukat veszélyektől, betegségektől Nepálba utaztak misszionálni az ott élőket. A lelkipásztor-előadó a házaspár néhány tapasztalatát tolmácsolta, képekkel illusztrálva.
A konferencia végén elhangzott az a figyelmeztetés is, hogy nem szükséges elutazni a messze idegenbe ahhoz, hogy a Krisztust hirdessük. A család, a szomszéd, a barát, a munkatárs lelkigondozása és szeretése is legalább olyan nagy feladat!
Szeretetvendégség és kötetlen beszélgetések zárták a tartalmas együttlétet.