Gondolkoztál-e már azon, hogy meddig hasznos egy ember élete? Az tapasztalható napjainkban, hogy addig, amíg hasznod van, profitálni tudsz belőle. S amikor haszontalanná vált, erejét vesztette, kiégett, akkor nemes egyszerűséggel félre lehet állítani, el lehet „dobni.” Rögtön fel is tehetjük a következő kérdést, hogy melyik az a korosztály amelyik ki van téve ennek a leginkább? Néhány évtizeddel ezelőtt, talán csak az idősebb generációt említettük volna meg, de jelen korunkban mindenki életében fennáll a kiégés, az elfáradás, a fásultság érzése, s egy idő után az útszélre kerülnek kihasználtan, megtörve, mint az egyetemes imahét estéire kijelölt példázat egyik szereplője, akit nem nevez nevén a Szentírás, de tudjuk róla, hogy kifosztották, cserben hagyták, s messzire elkerülték.
A Zsidókhoz írt levélben van egy sokat mondó Ige: „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.” (Zsid. 13,7) – s valami miatt nekem az villant be, hogy gyakran addig hasznos egy lelkipásztor munkája is, amíg aktívan szolgál egy gyülekezetbe. Ha már nyugdíjas lesz, akkor félre állítjuk őket: a fiataloké a jövő, majd mi megmutatjuk, hogy kell gyülekezetet építeni, s Isten evangéliumáról bizonyságot tenni. Amikor meg megszorulunk helyettesítések terén, akkor meg eszünkbe jut: kik is a nyugdíjas lelkészek? Vagy ha a gyülekezet szempontjából vizsgáljuk meg ezt a kérdést, akkor gyakran tapasztalható az, hogy aki szívét, lelkét, erejét hosszú éveken keresztül felkínálta a gyülekezet számára és közeledik a nyugdíjazás ideje, már alig várja a közösség, hogy elmenjen a lelkész a gyülekezetből. Mennyire nem keresztyéni ez a felfogás és magatartás. Pedig egy nyugdíjas lelkész nagyon sok bölcsességre, az élettapasztalataikból merítve sok mindenre meg tud tanítani minket. Így válhatnak tanítóinkká, vezetőinkké. Isten szava is arra biztat, hogy ne feledkezz meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Sőt bátorít és arra kér, hogy kövessétek életüket, hitüket egész életük végéig. Mert ha bár lassabban cseleksznek és megfontoltan beszélnek, ha már csak komótosan tudnak felmenni a szószékre, nem kell róluk megfeledkezni. És ez igaz, az idős gyülekezeti tagra, a meggyörnyedt édesapára és édesanyára, a szomszéd nénikére és bácsikára egyaránt. Attól mert az Úr Isten kegyelmi idejét élik, attól mert a világ belőlük „nem tud már hasznot húzni”, attól még az életük igenis értékes.
A pusztadaróci és sándorhomoki gyülekezetek ebben az esztendőben közösen szervezték meg az imaheti alkalmaikat. Pusztadarócon Istennek legyen hála az ökumené jegyében zajlott le a hét, amikor is az elmúlt hét első felében a római katolikus templomban Kovács Zsuzsanna Tünde református lelkipásztor nyitotta meg az imahetet, s három napon keresztül pedig mind a római katolikus, mind pedig a református hívek, a római templomban gyűltek össze, hogy közösen hallgassák Istennek evangéliumát. Ezeken az együttléteken római katolikus papok tettek bizonyságot Isten szeretetéről. A hét második felében úgy Pusztadarócon, mint Sándorhomokon református lelkipásztorok folytatták az igehirdetési sorozatot a kijelölt imaheti igeszakaszok alapáján.
Meddig hasznos egy ember élete? Amíg bír, amíg „termel”, amíg dolgozik? Nem! – amíg Isten feladatot bíz rájuk. Nyugdíjas lelkipásztorokat hívott meg a két gyülekezet az imaheti alkalmakra: Baczoni Szilárdkát és férjét Baczoni Sándort, a szovátai gyülekezet volt lelkészeit, illetve Kántor Csabát az Erdélyi Református Egyházkerület volt főjegyzőjét, aki kedves feleségével érkezett közénk. Négy napig voltak jelen a gyülekezeteinkben és a sándorhomoki parókai adott szállást számukra. Kell-e, érdemes figyelni a „vezetőinkre”? Lehet még valamit tőlük tanulni idős korban? A válasz erre csakis igen lehet! Átélni azt, hogy mit jelent az Ige közelében megfiatalodni, hogyan tud egy nyugdíjas lelkész az örömüzenet hatására még mindig elérzékenyülni, mennyire optimistán és humorosan fogja fel az életet, ezek mind mind Isten ajándékának tulajdoníthatóak.
Böjtfő vasárnapján Kántor Csaba Pusztadarócon szolgált és segédkezett az úrvacsora kiosztásában, míg Sándorhomokon Baczoni Szilárdka hirdette az Úr szavát a gyülekezetnek, és Kovács Sándor nyugalmazott esperessel, közösen osztották ki a szent jegyeket.
Vasárnap délután a pusztadaróci református templomba záródott az imaheti alkalom, amikor Daly Attila, pusztadaróci plébános szolgált.
Mindkét gyülekezetnek szeretnénk megköszönni az egész heti támogatásukat, a bőséges és gazdag ellátást, valamint azt a nyitottságot és szeretetet, amivel fogadták a vendég lelkészeket.
A szolgáló lelkészeknek, a presbiter testvéreknek, a gyülekezetek aprajainak és nagyjainak szeretnénk megköszönni a szolgálatokat és a rengeteg támogatást. Isten áldása kísérje életünket továbbra is, és kérjük a Szentlélek Úr Istent arra, hogy a halott Igemagvak foganjanak meg szívünkben és teremjék meg a maguk lelki gyümölcseiket.
Köszönjük Teremtő Urunk gazdag áldását, mellyel az elmúlt héten megajándékozott mindannyiunkat!
