Szépkorúak ünnepére gyülekezett össze advent második vasárnapján Tamásváralja templomos népe. A lelkes közösség még lelkesebb fiataljai szolgálatának részét képezi, hogy minden évben köszöntik a gyülekezet idős tagjait. Ilyenkor meghívót írnak, és ajándékképpen bibliajelzőt készítenek, melyet személyesen juttatnak el az idősekhez. Szép szolgálat, hogy ilyenkor időt szentelnek a személyes beszélgetéseknek is.
Az ünnepi istentiszteleten Kala Noémi Katalin lelkipásztor hirdette Isten igéjét a Zakariás próféta könyve alapján: „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” Ahogy mondta, talán szokatlan a virágvasárnapi történetet hallani egy adventi vasárnapon, de Zakariás próféciája nem csak egyszer, valamikor régen teljesedett be, hanem a mi adventjeinkben is be kell teljesednie! Látják személyes életükben az érkező Úr Jézust? – tette fel a kérdést a gyülekezet felé.
A karácsonyi előkészületben a tennivalók megsokszorozódnak, de nem szabad engednünk, hogy mindezek elvegyék az ünnep, a várakozás tartalmát, lényegét. Ne úgy legyen idén, mint ahogy nagyon sokszor volt: minden szépen elkészült karácsonyra, ajándékok, terített asztal, karácsonyfa, csak egy valamit felejtettünk el készíteni, magunkat, szívünket.
Istentisztelet részeként kiszolgáltattatott a keresztség sákramentuma. A gyülekezet együtt örülhetett a legfiatalabb és a legidősebb tagjainak. Ezt követően fiataljaink rövid műsorral kedveskedtek idős testvéreinknek.
Az ünnepi alkalom folytatásában lelkipásztor néhány köszöntő gondolatot fogalmazott meg a gyülekezet és a szépkorúak felé. Elmondta, hogy egy közösségnek mindenkor hálásnak kell lennie idős tagjainak és tagjaiért, akik gyülekezetünk templomos népének javarészét jelentik. Sokszor hallani tőlük, hogy egyre jobban fogy az erő, egyre inkább reszket a kéz, erőtlen a láb, mégis hálásak azért, hogy az Úr Isten napjaikhoz napokat, éveikhez éveket told. Ők azok, akik élik a régi hagyományokat, átmentik felmenőik értékeit gyermekeik, unokáik életébe, tovább adják a hitet, az Istenhez, a templomhoz való ragaszkodást. Jó látni, megélni itt Tamásváralján, hogy a közösség ugyanúgy élni akar és él ma is, mint felmenőink idejében.
Az ünnepi alkalom szeretetvendégséggel zárult, melyet a fiatalok készítettek az ünneplőknek.
