A Szatmári Református Egyházmegye Lelkészértekezleti Szövetségének a vendége volt Sipos Alpár Szabolcs református lelkipásztor, teológus, a Magyarországi Bibliaszövetség Bibliaiskolájának és a Magyaroszági Liebenzelli Missziónak vezetője. Máthé Róbert lelkészértekezleti elnök meghívására érkezett az előadó és elmondható, hogy tartalmas előadást hallhattak a lelkipásztorok és lelkészfeleségek a gyermeknevelésről.
Az alkalom megnyitása képen Keresztúri Sándor Zsolt hiripi lelkipásztor tartotta az áhítatot a 78. zsoltár alapján, melyben Isten gazdag ajándékai közül a hitről és a gyermekekről beszélt.
Ezután az előadó azzal a megállapítással kezdete a mondanivalóját, hogy nem elég az elveknél maradni, a gyakorlatban tapasztal az ember a legtöbbet. Idézte egyik ismerősét, aki elmondta, hogy amikor nem volt gyermeke, volt hat elve a gyermeknevelésről, amikor hat gyereke lett, nem maradt meg belőle egy elv sem.
A szülők megbízatása
Fontos tudni azt, hogy a szülők Isten képviselői egy családban. A szülők döntő módon meghatározzák a gyermek istenképét. Úgy kell viszonyulni a gyermekhez, ahogy Isten viszonyul hozzánk, éppen ezért a keresztyén gyermekneveléshez elengedhetetlen az evangélium ismerete. Jézus azért jött, hogy szolgáljon, meg kell tanulni ezt az Úrtól és szolgáló vezetővé kell válni.
Hogyan kell teljesíteni?
Először is szavakkal, azaz türelemmel, ismétléssel, ahogy Isten is teszi. Hogy bennünk maradjon az ige, a mi számunkra is épületes, ha elmondjuk gyermekeinknek. Nem szabad mellőzni a tanítást, ne engedjük, hogy csak intézmények, vagy a TV-Rádió-Internet neveljék gyermekeinket! Vigyázni kell arra is, hogy a tanítás ne váljék kioktatássá, okoskodássá. Másodszor életpéldával kell előállni, ahogyan Krisztus is tette. Ez a szavaknál meghatározóbb, ez tesz hitelessé. A képmutatást mellőzni kell, mert előbb utóbb lelepleződik. A bocsánatkérést is gyakoroljuk, hogy a gyermek is képes legyen majd erre. Harmadszor irányítani is szükséges őket, fontos, hogy ez korának megfelelően történjen, azaz ahogy nő, úgy fokozatosan adjuk át neki a felelőséget, irányítást. Fontos a következetesség és az irányelv. Ebben két szélsőség is van, amit el kell kerülni: egyik az, hogy túlságosan szabadjára engedjük, a másik pedig az uralkodás. Negyedszer nem árt a Biblia szerint fenyíteni is a gyermeket, aki nem fenyíti a gyermekét, az nem szereti. Isten hozzánk való szeretetébe is beletartozik a fenyítés, de ez a javunkat szolgálja. Így megérti a gyermek, hogy a bűnnek következménye van. A fenyítés azonban soha nem történhet dühből, haragból. Nem utolsó sorban fontos az állandó kapcsolat: ha kicsi korában nem beszélgetünk a gyermekkel, nagykorában nem is fogunk tudni. Bátorítani kell őket, mert mindenkinek szüksége van a pozitív visszajelzésre.
A nevelés célja
A keresztyén nevelés célja az önálló lelki élet, az önálló hétköznapi élet és a munkára való nevelés. Sok szülő elköveti azt a hibát, hogy nagykorában, házasságában is függőségben tartja gyermekét, pedig a Biblia figyelmeztet: elhagyja a férfi anyját és apját, és ragaszkodik feleségéhez. Csodálatos dolog Isten munkatársának lenni, figyeljünk oda, hogy ne az igény, hanem a szükség határozza meg a gyermekeink nevelését! –mondta Sipos Alpár Szabolcs lelkipásztor.
Keresztúri Sándor Zsolt igehirdetése
Sipos Alpár Szabolcs előadása
