Szeptember 9-én szombaton 15:00 órától hálaadó istentiszteletet tartottak a Józsefházi Református Templomban, ahol az immár második alkalommal megszervezett Hazatérés Napjáért adtak hálát a közösség helyi-, és az idők során elszármazott gyülekezet tagjai. Az eseményről Mátyási Gerda Georgina lelkipásztor számolt be lapunknak.
A vasárnap délutáni istentiszteleten Visky Sándor Béla, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet professzora hirdette az Úr Szent Igéjét, a Korinthusbeliekhez intézett második levél 3-4. fejezeteinek válogatott versei alapján. Igehirdetésében személyes élmények, emlékfoszlányok is felsejlettek, hiszen édesapja Józsefházán szolgált lelkipásztorként. A faluközösség, a templom és a parókia, tehát az ő otthona is, amire szívesen emlékezik vissza és amikor ideje engedi örömmel tér vissza. A gyülekezetbe professzor urat kedves felesége Visky Erzsébet kísérte el.
Igehirdetés után a gyülekezet gyermekcsoportja szolgált. Szívet melengető énekek és versek hangoztak el Simpf Edina kántornő vezénylésével, aki a felkészítésből is oroszlánrészt vállalt.
Ezt követően a köszöntések ideje érkezett el. Köszöntött dr. Király Lajos esperes, Puskás Csaba egyházmegyei főgondnok, Kiss József főjegyző, Mátyási Gerda Georgina házigazda lelkipásztor valamint ünnepi köszöntőbeszédet mondott Magyar Szilárd, ifjúsági elnök. Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a beszédet.
,,Isten hozott haza, kedves vendégeink! Mi, akik itthon élünk és részesei vagyunk kis falunk mindennapjainak, egyfajta közösséget alkotunk Önökkel, akik az élet medrét követve térben eltávolodtak a szülőfalujuktól, ám egykori otthonuk sokféle arcát őrzik emlékeikben. A népi bölcsességet összegző népmeséink tanításai szerint, a legkisebbik királyfi vagy éppen szegénylegény elindul hivatása beteljesítésére. Végig járja életútjának stációit, míg be nem teljesíti úti célját, s amikor megtalálta azt, megtér, oda, ahonnan elindult, hogy hírt adjon szeretteinek érvényesüléséről, annak körülményeiről, s részese lehessen a közös örömnek és együtt ünneplésnek. A nagyszülők meséinek tanítása szerint jöttek haza mára a világ különböző tájaira elszármazottak is, hogy az együvé tartozás örömét valamennyien megélhessük és megünnepelhessük. Tartozunk ezzel egymásnak, a szülőföldnek, a Józsefháziaknak, akiknek jellemzőit magunkkal visszük, bárhova is sodorjon el az élet. Az az ember, aki életre szóló batyuját valamikor Józsefházán csomagolta össze, dologra termetten, tettre- és áldozatra készen indult el útjára, s ahova megérkezett, a konok körülmények szülte emberek kitartásáról, akadály legyűréséről, munkabírásáról tett tanúbizonyságot. A józsefházi ember olyan oltóág, amitől újra nemesedik a nemzett, illetőleg értékesebb lesz az idegen is. Ezek olyan értékek, melyekre nem csak emlékezik, aki elment, hanem ennek tudatában is él. Ez az oka annak, hogy időnként meg-meglátogatjuk a szülői házat, ami őrzi első lépéseink esetlenségét, első szavaink érthetetlenségét, gyermeki érzelmeink tisztaságát. De nem maradhat el az iskolára való emlékezés sem, ahol nevelőink belénk oltották a tudás szomját, örömét és a hatalmával járó gyönyörűségét. A hitélet fontosságát jelentő templom padjainak formája, a régi imakönyv tapintása, a fenyő illatával mind-mind Józsefházára vall. A sorsszerűséget leginkább megidéző temető is csak a miénk, hiszen a csak hírből ismert ősök emlékei mellé, egyre több családtag, hű barát, jó ismerős költözik. Ezek után már csak természetes, hogy aki valahol a nagyvilágban, ennyi Józsefházához kötődő élménnyel a lelkében éli mindennapjait, visszavágyik ahhoz a közösséghez, amelyhez sors szerint tartozik. Ezért válaszoltak igennel a hazahívásra oly sokan, és ezt szeretném ezennel ünnepélyesen megköszönni. Isten hozott minden kedves elszármazottat, és azok hozzátartozóit, vendéglátóit. Hazajövetelüket kísérje Isten áldása.”
Istentiszteletet követően megkoszorúzták a Hazatérés Napja emléktáblát, mely a templom falán hirdeti e nagyszerű kezdeményezést. Továbbá a templom bejáratánál levő Turul-szobron is koszorút helyeztek el.
Az ünnepség szeretetvendégséggel ért véget a Kultúrotthonban. A szervezők hálásak a találkozás lehetőségéért és Isten áldását kívánják mind a helyi, mind az elszármazott gyülekezeti tagok életére.
További képek: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.709708874520256&type=3