Megcsurrant az eresz,
a m kus fel bredett,
lelmet nem lelt,
m gis kimer szkedett.
vatosan l pdelt
a k s s h ban, f zott a l ba,
felsz kkent a f ra,
ahol a nyarakat t lt tte.
Ugr ndoz s k zben
jutott esz be bar tja,
a medve, kivel cimbor k lettek.
Ismerte a hegyet,
tudta, a barlang merre,
ir ny fel je.
Bent volt m g a medve,
neki m g nem kerekedett kedve.
Odasettenkedett a barlang el ,
s tele torokb l hetyk n ki ltott fel :
” bredj, te h talv !”
m v lasz nem rkezett.
Fodor Lajos