A mintegy százhúsz lelkes dobrácsapáti gyülekezet vasárnap, október 13-án hálaadó ünnepséget tart templomának századik évfordulója alkalmából, tudtuk meg a beszolgáló Erdei Árva István lelkipásztortól.
Az egyházközség történetéből értesülhetünk arról, hogy a mai dobrácsapáti református templom elődje egy kis fatemplom volt, mely már használhatatlanná vált és az egyházközség vezetősége a 19. század 90-es éveiben új templom építésére szánta el magát. Azonban a legnehezebb és legnagyobb kérdés az anyagi alap megteremtése volt, hiszen akkor is csekély lélekszámú volt a dobrácsapáti gyülekezet, akárcsak ma. A kérdést a gyülekezet önfeláldozó fáradozása és sok távoli, de hitben és szeretetben áldozatos lélek szeretete oldotta meg a helyzetet. Ugyanis a mai templomba sok teljesen ismeretlen, csupán Istennél nyilvántartott jókedvű adakozó adománya épült bele. A gyülekezet önfeláldozó fáradozása abban nyilvánult meg, hogy a presbiterek, és egyszerű egyháztagok sokszor hosszú hetekig voltak távol otthonuktól, hogy adományokat gyűjtsenek Isten házának a megépítésére. Így épülhetett fel 1913-ra a mai református templom, amely bizonysága a gyülekezet cselekedetekben megmutatkozó hitének és élni akarásának. Ezért adnak hálát a gyülekezet tagjai Istennek.
A vasárnap 14 órától kezdődő ünnepi istentiszteleten igét hirdet Ft. Csűry István püspök úr, köszöntő beszédet mond Nt. Kovács Sándor esperes úr. Jelen lesznek még és igével köszöntik a gyülekezetet a környező települések lelkészei, az egykoron Dobrácsapátiban szolgáló lelkészek és a helyi ortodox gyülekezet lelkipásztora. Az istentisztelet ünnepélyességét tovább növeli annak az emléktáblának a leleplezése, amely tartalmazza az elmúlt száz évben, Dobrácsapátiban szolgáló lelkészek névsorát. Ez az emléktábla egyfelől az Isten iránti hála jele, másfelől pedig emlékezteti a mindenkori gyülekezetet a lelkipásztori szolgálat fontosságára, hiszen mind az egyházközség, mind a település életében, mint meghatározó személyek voltak jelen. A zsoltáros szavaival vallják: „Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőségedhajlékának helyét” (Zsolt 26,8) és hiszik, hogy a Mindenható Isten továbbra is gondot visel a kicsiny gyülekezetre.