A jubileumi ünnepség keretében elhelyezték a kegyelet koszorúit a templom kertjében található Bethlen Gábor szobor talapzatánál, hiszen e szobor is szerves része a Szamos-negyedi gyülekezetnek. „Jómagam is osztoztam e gyülekezet egy-két boldog percében – mondta Kereskényi Gábor képviselő, aki Ilyés Gyulával és Nagy Szabolccsal közösen rótta le kegyeletét Erdély legnagyobb fejedelmének szobra előtt. „Tizennégy évesen ott voltam abban a hatalmas tömegben, amely zsoltárokat énekelve jött át a városon. Nagyon jó érzés volt látni, nagyon jó érzés most is, visszanézve, amit a szatmári magyarság felmutatott. Azóta sok minden változott, csak a Bogya-Kis házaspár lelkesedése nem. És ez az adományokból, közadakozásból felépült szobor sem, amely hirdeti: itt vagyunk! Az épp 400 éve fejedelemmé választott Bethlen Gábor rövid idő, 16 év alatt alkotott hatalmasat, a Bogya-Kis házaspár húsz év alatt alkotott maradandót. S négyszáz év távlatából is ugyanolyan örök érvényűek a fejedelem szavai: Ha Isten velünk kicsoda ellenünk? Senki sincsen, bizonyára senki sincsen.”
A fennállásának huszadik évfordulóját ünneplő Szamos-negyedi Református Egyházközségben tegnap délelőtt ünnepi istentiszteletet tartottak e jeles alkalomból
A hálaadó istentisztelet igéjét hirdető Ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke a 65. zsoltár ötödik versével köszöntötte a templomot zsúfoltságig megtöltő, ünneplő egybegyűlteket. „Boldogok lehetünk, mert húsz évvel ezelőtt létrejött ez az egyházközség. Kiválasztott emberek vagyunk, még ha sokszor lankadunk is, még ha sokszor elhomályosul látásunk és nem látjuk tisztán az utat, amelyen mennünk kell, még ha néha elfáradunk is – de Isten bennünket érdemesít a boldog holnapra, a boldog jövendőre. Hiszen nem lehet boldog senki és semmi, ha nincs rajta Isten áldása. Isten pedig kaput nyit és házigazdaként vár bennünket. És azon a helyen, ahol a házigazda már az udvaron vár bennünket, a hit megerősödik – hiszen a boldogság csak önmagában nem elég. Vágyakozzunk mindig Isten udvarába megérkezni, a templomba megérkezni, ahol a templom szentségével telik meg a szívünk és a lelkünk. Protestánsként is ki kell mondjuk: számunkra is vannak szent dolgok. Szent a vasárnap, a rohanó időben a megállás, amikor Isten beszélgetni akar velünk. És szent ez a hely – a templom –, ahol mi magunk is szentté válunk” – hangzott az ünnepi beszédben.
Felidézték az egyházközség történetét
Az igehirdetés után az Árva Bethlen Kata Református Óvoda növendékei, az ifjúsági énekzenekar, az Árva Bethlen Kata Nőszövetség Énekkara és az egyházközség vegyes kara mutatta be ünnepi műsorát, majd Bogya-Kis Mária lelkésznő idézte fel az egyházközség történetét, az elmúlt két évtized eseményeit. Az 1989-es események után Szatmárnémeti Városi Tanácsa több vallásfelekezet hívei számára templomépítésre helyet adományozott. Így kapott helyet egy új református templom építésére a Szamos bal partján élő, három új városnegyedbe tömörülő reformátusság is a megyei kórház közelében. „Akkor még a szabad ég alatt tartottuk istentiszteleteinket, sokszor az Esthajnalcsillag és az egész csillagos égbolt borult fölénk „tetőként”. Nehéz volt, de mégis csodálatos volt, mert Istennel jártunk!” – emlékezett meghatottan a lelkésznő. 1991. január 27-én tették le a 600 férőhelyes, új templom alapkövét – a templomét, amelyet Szilágyi Kálmán mérnök álmodott meg és mérnöktársa, Bara Csaba segítségével váltott valóra. 1992-ben a Láncos templom gyülekezete Bogya-Kis Ferenc szárazberki lelkipásztort hívja és választja meg templomépítő lelkipásztornak. 1993 tavaszán a két anyaegyházközség, a Láncos és Kültelek közgyűlésein kimondják az új Szamos-negyedi gyülekezet önállóságát, majd május 12-én megalakul a gyülekezet nőszövetsége, amely a templom- és iskolaépítő nagyasszony, Árva Bethlen Kata nevét vette fel.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelemről nevezték el a templom terét
Szintén annak az évnek augusztusától egyházkerületi szinten is jogerőre emelkedik az egyházközség önállósága és megválasztják az első presbitériumot, majd október 1-jén a gyülekezet meghívja és megválasztja második lelkipásztorát, Bogya-Kis Mária kispeleskei lelkésznőt. 1994. május végén istentisztelettel kezdődik el a templom alagsorának építése, szeptemberre pedig már álltak az alagsor falai. Ennek örömére szeptember 18-án különösen emlékezetes hálaadó ünnepséget tartottak: a Láncos templomból mintegy 40 lelkipásztor vezetésével több mint 10 000-en zarándokoltak az épülő templomhoz, zsoltárokat és dicséreteket énekelve. ’95 januárjától már az alagsorban zajlanak az istentiszteletek, 1998 májusában pedig elkészül a tető is és szintén ekkor kerül sor az első konfirmációra is. Egy évvel később, 1999. október 31-én, a Reformáció Emléknapján kondulnak meg a templom harangjai, melyeket az eiserfeldi német református közösség adományozott a szatmári testvéreknek, a hollandiai testvérközösség pedig a padokat és a szószéket adományozta. 2000 tavaszán befejeződtek a templomépítési munkálatok és július 9-én került sor a templom és a templomzászló fölavatására. Hogy a gyülekezetnek ne legyen ideje lankadni a szent munkában, az Úr kicsinyei ügyét felvállalta, 2000 őszétől beindult az egyházkerület első református óvodája: az Árva Bethlen Kata Református Óvoda. 2002 áprilisában Bethlen Gábor erdélyi fejedelemről nevezik el a templom terét. A hivatalos cím ettől kezdve: Bethlen Gábor tér 1. szám. Öt évvel később a gyülekezet mellszobrot is állíttatott a nagy református fejedelem tiszteletére a templom kertjébe. 2006 őszétől, az intenzívebb szeretetszolgálat jegyében diakóniai akció indult, minden télen sikerül hetente mintegy hatvan meleg ebédet biztosítani idős, beteg egyháztagok számára. A rendszeres beteglátogatás és a szegény családok támogatása során szükségesnek látták a diakóniai szolgálat kereteinek kitágítását és egy református szeretetotthon létrehozását. Így vált valóra az álom, és indulhatott be az Inăului utca 30. szám alatti családi házból átalakított Református Szeretetotthonban a diakóniai szolgálat 2012. pünkösd másodnapján.
Varga Attila főgondnok köszönte meg a két évtized önzetlen munkáját
A templom, s az egyházközség történetének ismertetése után Varga Attila egyházkerületi főgondnok köszönte meg a Bogya-Kis tiszteletes-házaspárnak és a presbitereknek az évtizedek munkáját, templomépítésüket, a diakónusoknak önzetlen tevékenységüket, majd köszönetet mondott az egész, gyarapodó gyülekezetnek, hiszen, mondta Ravasz László szavait idézve: „Az egyház az maga a gyülekezet. Az élő, eleven gyülekezet.” Aki pedig a nagyváros idegen, rideg világában az Isten házában megtalálta lelki otthonát, az már nem lehet kallódó lélek, hanem a gyülekezetben építheti Isten országát – vallják a gyülekezet lelkipásztorai, Bogya-Kis Ferenc és Bogya-Kis Mária.