|
“Az élet útja fölfelé vezet az értelmes ember számára, hogy elkerülje a Seolt, amely lent van.” (Péld 15,24) |
Kedves ünnepre készülő testvéreim!
A feltámadás ünnepe közeledik. Akkor, amikor halálesetekről szólnak a hírek, az Ige beszél életről és feltámadásról, nem tagadva a halál tényét, de megoldást kínálva rá.
Amikor életem mélységeiről, megpróbáltatásairól kérdeznek, sokszor mondom, már szinte automatikusan a választ: megyünk előre. A fenti Ige azonban egy nagyobb árnyalattal változtatott a válaszomon: megyünk felfelé! Az előre irányuló életünk véges, mert meg fogunk halni. De mi tudunk a fölfelé növekedő életről, az pedig örök érvényű, és az az élet végtelen. Mi emberek itt, a földön mindenféle végességünkkel együtt eldönthetjük azt, hogy az a szenvedés várjon-e ránk, ami abból adódik, hogy előrefelé éljük kizárólag az életet, és próbálhatjuk kerülgetni azt a realitást, hogy az előrefelé irányuló életnek a halállal vége. Vagy pedig eldönthetjük, hogy fölfelé irányuló életet is akarunk élni, mert annak az életnek nincs vége.
Amikor az élet döntések elé állít, érdekes, ahogy mondjuk ezt a magyar nyelvben: útKERESZTeződéshez értem. Ezt mindig vízszintesen értjük. Aki tudja mit jelent az, hogy fölfelé, érti, hogy az útkereszteződés olyan természetű, hogy nincsen előre, hanem fölfelé. De aki nem látja ezt a világot, nem tekint fölfelé, és nem beszéli ennek a nyelvét, úgy fogja látni, hogy elakadt, hogy nincs tovább, hogy vége van.
Nem vége van, fölfelé van az út. És ez a hit segít nekünk az újrakezdésben. Egy idős házaspár mesélte egyszer, hogy a 80 évük alatt négyszer kellett nulláról újrakezdeni az életet, négyszer! A háború, a nagy háború, a II. világháború… Nem folytatom. Azt kérdezte a riporter ettől az idős házaspártól: „Maguknak hogyan volt ehhez lelki erejük, hogy újrakezdjék?” Az idős bácsi elmosolyodott, és azt mondja: „Lelki erő? Tudja, mikor negyedjére kezdtünk megint mindent újra, hát, akkor már volt rutin.”
Több van itt, mint a rutin, az élet ereje. Ha elestünk, összeroskadtunk, sebeket kaptunk az élettől, a feltámadás ereje által nekünk is fog sikerülni az újrakezdés. Jézus él. Ezért vele megyünk már ebben az életben. Mindig fölfelé. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka