Tanácstalanságomban
szólsz hozzám, Uram.
Oszlik a sötétség,
végső célként
felkel a fény.
Kérni kell, hogy megadassék,
még akkor is, ha olykor megalázó.
Tudom, tudod, hogy mi kell,
Még akkor is kérnem kell!
Te fiadban naponta keresel,
Rejtőznék előled, el a sötétbe,
nincs rejtő zug, sem búvóhely
Mindig rám találsz az örömmel.
Néha úgy érzem, bezárult az ajtó,
A kulcs elveszett, mégis derülátón
Zörgetek, kopogok, és te kiszólsz:
Jövök már, nyitom már,
édes gyermekem.