Fájó sebet
hordozunk magunkban,
mert nemzetünk darabokban
élni kénytelen,
mégsem lett képtelen
élni és megmaradni.
Sebzett szárnyú madárként
repdesett, míg
újra megtanulta szelni
a levegőeget,,
de mire felépült,
lábát törték,
hogy ne tudjon járni.
Azóta gyógyult szárnyakkal
szállhatunk messzire,
landolásnál műlábat
tolnak alánk.