Fodor Lajos: Fiam halálára

Hiszem,  írod tovább,

mit derékba tört a halál.

A művet befejezni nem lehet,

kezdődik újra egy másik fejezet.

 

Az évekkel  együtt

nőnek az emlékek,

gyermekeid  már megértik,

miért nem vagy, miért voltál, miért leszel

nekik és mindenkinek örök.

A kiszámíthatatlan, a bohém,

mégis  biztos, akárcsak  pont

a mondat végén,

vagy a felkiáltójel,

amikor nagyot írtál

rólunk, emberekről.

 

A kérdőjel kitörölhetetlenül

megmarad bennünk,

öcséd kapná lencsevégre,

a vesszők kitevésében

te sietsz segítségünkre.

Vélemény, hozzászólás?