Attila népeként
élhetünk e tájon,
Fájón belénk mar
az emlék és az álom.
Gyökérből is nőhet
még virág,
a gyökeret ne,
csak azt ne bántsák.
Vérzik a gyökér,
ha megsértik,
pirosra festi
még az eget is.
Lenni, élni, járni
tisztán és szabadon,
maradni e földnek,
Attila népének.