Kezed, mellyel először nyúltál
játékod után,
majd megfogtad édesanyád
feléd tartott ujját,
később benne érezted a kanál súlyát,
mindent megfogni akartál.
Kicsi kacsód kulcsolódott össze,
közben megtanultad, Istened nevét,
ki feléd hajolt és Ő nyújtotta neked kezét,
az érted szenvedőét,
szent Fiának véres kezét.
Karrá nőtte ki magát kicsi kezed,
ezzel öleled kebledre kedvesed,
emeled fel gyermekedet,
eged is Istened elé,
egy új világ felé,
vele engeded el
reggelente,
ki az életbe,
ezzel a kéréssel:
„ Istened kezét ne engedd el!”