Ülök és várok,
mint bagoly az ágon
el-elhuhogom magam,
hátha meghallja szavam,
akire vágyom.
Nincs ajkamon szó,
hét betűkbe írom
a gondolatot, az érzést,
közben utolér a vénség,
-hiába várom.
Madár az ágon,
az el nem hagyatott,
táncol és vígan énekel,
szívében új reménnyel
s nem marad hoppon.