A Szatmári Református Egyházmegye esperesi vizitációs tagjai immár második alkalommal látogatják végig az esperességhez tartozó egyházközségeket. A Romániai Református Egyház Kánonja előírása szerint hat év alatt legalább kétszer vizitálják a gyülekezeteket.
Szerdán a vizitációs tagok ennek eleget téve, három év elteltével, ismét megjelentek az Erdődi Református Egyházközség templomában, ahol tüzetesen átvizsgálták az anyagi ügyeket és a lelki életet. Levezettek egy presbitergyűlést és a gyülekezettel is találkoztak istentiszteleti közösségben. Kovács Sándor esperes vezérletével megnézték az ügyvitelt, könyvvitelt, munkanaplót, anyakönyvet, a leltárt. Csűry Miklós főgondnok a presbitérium és a lelkész együttműködését vizsgálta. Nagy Erika missziói előadó az igei alapú lelki életre ügyelt, Keresztúri Sándor Zsolt katekétikai előadó a gyerekmunkát, Ilonczai Zsombor ifjúsági előadó pedig a fiatalokkal való szolgálatot ellenőrizte. Király Lajos főjegyző pedig mindezt szorgalmasan dokumentálta az utókor számára.
Az istentiszteleten Keresztúri Sándor Zsolt Ézsaiás próféciás könyvének 54. része alapján prédikált, beszélve az Isten igazságáról, hűségéről. A gyülekezet énekkara, a gyerekek és a fiatalok műsorral köszöntöttek. A vizitációs tagok a szeretetvendégség után imádságos szívvel távoztak, hordozva a szívükben a kicsiny, de élni akaró, egyre növekvő, fiatal gyülekezet sorsát.
A vizsgának mindig megvannak a maga sajátosságai. A keresztyén ember tudja, hogy egyszer lesz egy nagy számadás, és aszerint éli életét. Addig is olyan jó Dávid zsoltárossal együtt mondani: „Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem. Tudod, ha leülök, vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet. Gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.” (Zsoltárok 139)
