Tíz napon át a művészeté volt a főszerep a Szatmár-Németi Református Egyházközségben, ahol első alkalommal szerveztek nyári festőtábort. A kezdeményezés zárórendezvényét szerdán délután tartották a gyülekezeti házban, ahol nemcsak az elmúlt napokban készült alkotásokban gyönyörködhettek a jelenlévők, de meghallgathatták a szervezők gondolatait is.
Forrás: szatmar.ro
A szerdai eseményen a jelenlévőket először a Szatmár-Németi gyülekezet lelkipásztora, Nt. Kiss József köszöntötte, aki a hit, a remény és a szeretet fontosságát hangsúlyozta, utalva Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levele 13. részének ismert szavaira. Mint mondta, tavaly még csak távoli tervként beszélgettek Kovács Emil Lajos presbiterrel arról, hogy egyszer Szatmárnémetiben is lehetne egy olyan tábor, amely a művészi alkotást és a közösségépítést ötvözi – most pedig örömmel látják, hogy ez valóra vált.
– Nem volt egyszerű megszervezni, de a szeretet, ami áthatotta az egész eseményt, mindent kárpótolt – fogalmazott a lelkipásztor. Hozzátette: hálásak mindazoknak, akik segítették a művészek mindennapjait, hiszen a gyülekezet asszonyai a háttérből gondoskodtak arról, hogy az alkotóknak csak a festészetre kelljen koncentrálniuk.
A tábor ötlete Kovács Emil Lajos festőművésztől, a Németi-gyülekezet tagjától származik, aki a kezdeményezés megálmodója és főszervezője is volt.
– Egyházi szervezésű tábor volt, amelynek vezetőjeként én hívtam meg azt a tíz alkotót, akik részt vettek a programban – mondta hírportálunknak Kovács Emil Lajos. Elárulta, hogy négyen Szatmárnémetiből érkeztek, hatan pedig távolabbról: Szegedről, Aradról, Lugosról, Margittáról és Nagybányáról. A vendégek számára természetesen szállást is biztosítottak.
A festőtábor különlegessége, hogy minden résztvevő két alkotását az egyház tulajdonában hagyta, mintegy hálaként a lehetőségért. Kovács Emil Lajos szerint ez is jelzi, hogy a mostani program csak a kezdet volt:
– Úgy hirdettük meg, hogy ez az első ilyen tábor Németiben, ami már önmagában azt sejteti, hogy szeretnénk folytatni. Jó lenne, mert bár a térségben akadnak művészeti táborok, magában a városban nem igazán jellemző az ilyen lehetőség – fogalmazott.
A tábor tematikája nem volt szigorúan meghatározva, de a helyszín adta magát: az alkotásokon sok esetben visszaköszön a parókia, a templom, vagy a környék jellegzetes részletei. A tíz nap alatt valóban bensőséges, családias légkör alakult ki a résztvevők között, akik reggeltől estig együtt dolgoztak, ismerkedtek és inspirálódtak.
Kovács Emil Lajos úgy véli, az esemény túlmutatott önmagán:
– A tábornak volt egyfajta evangelizációs hatása is, hiszen a résztvevők bepillantást nyerhettek a gyülekezet életébe. Emellett annak is örülök, hogy megismerték Szatmárnémetit, ami a visszajelzések szerint szép és élhető városként marad meg bennük – mondta.
A festőművész azt is hangsúlyozta, hogy egy-egy ilyen program nemcsak a jelenről, hanem a jövőről is szól:
– A világ gyorsan változik, és amennyit mi ebből a jelenből meg tudunk örökíteni a vásznon, annak nagy jelentősége lehet a jövő számára is – emelte ki.
A zárórendezvény végén a jelenlévők megtekintették a tábor során született alkotásokat, majd kötetlen, baráti beszélgetés zárta az eseményt. A szervezők reményüket fejezték ki, hogy a jövőben folytatódhat a Németi Nyári Festőtábor hagyománya.
