A tavasz ébred, vele ébredsz, indulsz a természettel szebb remények felé. A szőlőtövek intenek feléd: „Vedd kezedbe a kést, metsz belém, vágd vissza buja hajtásaim!” Te csak állsz és töprengsz: „Metsszem, ne metsszem? melyik ág terem legtöbbet? azt hagyom meg, mely a legtöbbet ígér.” Melléfogsz, meglehet, tévedni csak egyszer lehet, de az […]
Kategória: vers
Fodor Lajos: Semmi vagy
Kerested önmagad. „Helyet a világban!” Ki voltál, ki vagy? Jöttél világrengető gondolatokkal, nagyot akarásokkal, s a végén ráébredtél: semmi vagy.
Fodor Lajos: Esküszünk
Ébredj magyar, hív a néped, szólítson a benső éned, szavunkhoz az időben hűek voltunk, nem tagadtuk ez idáig magyar voltunk. Még nem csitulhatott el a harc, hiába változott oly annyit az arc, fegyverünk a szó, nem a kard, Istenünk, ne hagyd el a magyart. Harcolnunk kell azokkal, kik még tőlünk kérdik, a […]
Az Úr keres
Az Úr megkeres, légy bárhol, Nem óhajtod, meglehet, Ő akkor is utánad megy. Az első ember elrejtőzött, azóta lettünk rejtőzködők, bujdosók, elbitangolók, bűntudatba burkolózók, egyedül magunknak valók, előled szüntelen menekülők. Az Úr most azért keres, hogy ne légy elveszett. Megtaláld gyermekként valld: Köszönöm, amiért eljöttél értem.
Fodor Lajos: Az Úr elfogad
Bárki lehetsz, jöjj bárhonnan, Ő elfogad. Cserébe vallanod kell, hogy hiszel benne. A százados így felel: Nem vagyok méltó, hogy házamba belépj, csak beszélj, és… Az „élet vize” mellett az ellenség testvérré lesz. Egy pogány nő válasza hites… Bárki légy, jöjj bárhonnan, az Úr elfogad, többen is részesít mint amennyire hiszed.
Fodor Lajos: A magány feloldása
Sokszor panaszkodsz, hogy egyedül vagy, gépként végzed a dolgodat, s kutyáddal parolázol. Úgy érzed, ő megért, hozzád simul, vakkantással kér és válaszol. Ha otthonról elmész, sóvárgóan utánad néz örömében farkát csóválja, mert itthon van a gazdája. Be is surran észrevétlen, hogy bent is veled lehessen, lesi mozdulataid, várja parancsaid vagy elnyúlik a szőnyegen. Nem tetszik, […]
Fodor Lajos: Metamorfózis
Aki volt, Aki van és Aki lesz A személy fogalommá lesz: „Az Isten szeretet”. A Megtestesültben, az Igében megmarad személynek. Ő beszél- útként, igazságként életként, hozza hozzád közel Isten szent személyét. Aztán átlényegül lélekké, Kiben te magad is megszentelten élhetsz, s megismerheted Benne a legnagyobb szentséget: az őszinte szeretetet.
Fodor Lajos: A semmi Ura
A semmi létezik, akárcsak a levegő, mely észrevétlenül ránk telepszik. A semmi, az üresség, hiány, űr, betöltetlen hely, filozófia, életelv, rá építenek oly sokan. Ne menj a semmibe, ha szólítanak, érezd, van hely számodra, belakta már a mindenség Ura.
Fodor Lajos: Fiam halálára
Hiszem, írod tovább, mit derékba tört a halál. A művet befejezni nem lehet, kezdődik újra egy másik fejezet. Az évekkel együtt nőnek az emlékek, gyermekeid már megértik, miért nem vagy, miért voltál, miért leszel nekik és mindenkinek örök. A kiszámíthatatlan, a bohém, mégis biztos, akárcsak pont a mondat végén, vagy a felkiáltójel, amikor nagyot […]
Fodor Lajos: Isten hálójában
Isten hálójában fogva, biztonságban érzed magad. Szabadon lélegezhetsz, látod a hálószemeket, azt is, ki a hálót fogja. Kívül a hálón, ki szabad, csak az esze után szalad, még rád is vigyorog, amiért te nem vagy szabad. Csak rohan a szabad, befogatni magát nem akarja, elegyedik a világgal, benne a haraggal és a szabadon úszó […]