Augusztus 24-szeptember 2 között, az Egri Református Gyülekezet ifjai Bethlen Gábor nyomában jártak. Magyarként, református lelkészként, enyedi diákként, dél erdélyi szülöttként fontosnak tartom, hogy gyermekeink megismerjék történelmünk eme fontos személyiségét, és életének cselekedeteit – számolt be lapunknak Tolnai János lelkipásztor
Nagyságos fejedelmünk életéhez fűződő fontosabb állomásait látogattuk meg e napok között. Tömb magyarságban élő fiatalként, sokan nem tudják megérteni, hogy mit jelent magyarnak lenni a szórványban, milyen küzdelmeik vannak az ottaniaknak. Nagy öröm volt a szívemben, hogy mindezeket megismerhették a fiataljaink ezen a tanulmányi úton.
A tanulmányi úton részt vett 25 személy, négy felnőtt és 21 ifis. Köszönetet szeretnék mondani a felnőtt testvéreknek, akik segítségemre voltak a tanulmányi út lebonyolításában.
Első nap Kolozsvárra érkeztünk, ahol Erdély második fővárosát csodáltuk meg, az éjszakát itt töltöttük.
Második nap Nagyenyedet és Gyulafehérvárt látogattuk meg. Nagyenyeden most is áll az a bástya, amit nagyságos fejedelmünk alapított 1622-ben. Számomra fontos ez a Kollégium, hisz én is ott végezhettem. Gyulafehérvárt pedig meglátogattuk a várat, megnéztük az épületeket, amelyek az Erdélyi Fejedelemség aranykorához köthetőek. Tiszteletünket tettük a nem rég felállított Bethlen Gábor szobornál, és felkerestük nyughelyét, a Római Katolikus Székesegyházban. Estére megérkeztünk Vajdahunyadra, ahol a Vajdahunyadi Református Egyházközségnél szálltunk meg, ez úton is köszönöm szépen segítségét a tiszteletes úrnak.
Harmadik nap Dévát látogattuk meg, és Marosillyét. Magas Déva várát lábbal közelítettük meg, és elgondolkoztunk azon, hogy milyen nehéz is lehetett a katonánka azt megostromolni. Nagyságos fejedelmünk Marosillyén született, és Isten nagy kegyelméből az épület, ahol meglátta a napvilágot még ma is áll. Böjte Csaba által üzemeltetett szervezet tartja azt karban. A gyerekeknek egy csodálatos élményt nyújtott ennek az épületnek a történetének megismerése, sőt a vezetőnk még egy tesztet is kitöltetett velük (a tökéletesen kitöltött tesztekért ingyen fagyi járt).
Negyedik nap felkerestük a Zsil-völgyét. Útban Lupény felé, meglátogattuk Hátszeget, Őraljaboldogfalvát (honfoglalás kori magyar templomát). Ez a táj is kedves számomra, hisz én ott születtem. Elmentünk az 1000 éves határig. A Strázsa hegyről pedig megcsodáltuk a szép panorámát, majdnem a teljes Zsil-völgye belátszik onnan. Utunk a hegytetőről Piskibe vezetett, ahol felkerestük az arborétumot.
Ötödik nap felkerestük a Vajdahunyadi várat. Noha magát a várat nem Bethlen Gábor építette, mégis annak fejlesztése szív ügye volt a fejedelemnek. A vár megtekintése után a fiatalokat elvittük a dévai Aquaparkaba, egy jól kiérdemelt pihenésre.
Hatodik nap elindultunk Székelyföld felé, Uzonka fürdőre, ahol várt minket a szállásunk. Útközben megálltunk Nagyszebenbe, és megcsodáltuk a szász épített örökséget, illetve felkerestük a Fogarasi várat. A Fogarasi vár is sokat köszönhet Bethlen Gábornak. Ez a vár 1605-től a fejedelmeké lett, hogy majd 1628-tól a mindenkori fejedelemasszonyok birtokába kerüljön. Bethlen Gábor és felesége sok újítást eszközölt a vár életében. Szálláshelyünk a következő napokban Uzonka fürdőn volt. Ez úton köszönjük Krizbai Imrének a szállással kapcsolatosan nyújtott segítséget.
Hetedik nap felkerestük Brassót, és ott töltöttük el a napot, majd onnan visszatértünk a szálláshelyre. A nyolcadik napot Szárazajtán töltöttük, ahol a helybéli lelkész fogadott bennünket. Neki is köszönjük a finom ételt és meleg fogadtatást, amelyben részesítette csapatunkat. A tiszteletes asszony Egri születésű, és persze, hogy mindenki örült a találkozásnak. Köszönjük nekik is a segítséget.
Kilencedik nap Erdővidéket jártuk körbe, felkerestük a Nagyajtai unitárius templomot, a Miklósváron található Kálnoki kúriát.
Tizedik nap elindultunk hazafele. Utolsó nap felkerestük Szárhegyet, azt a helyet, ahol nagyságos fejedelmünk töltötte gyermekkorát. Miután megnéztük a Lázár kastélyt elindultunk Nagybánya fele. Utolsó megállónk tehát a gesztenyéiről híres város volt, ahonnan késő este érkeztünk haza Egribe.
Ha valamit megtanultunk ezen a tanulmányi úton, az az, hogy tényleg igaz az, hogy ha Isten velünk, senki ellenünk. Lehet a számok makacsul azt mutatják, hogy fogyunk, de mindig akad egy olyan ember, mint például Böjte Csaba vagy Zsargó János, aki az ottani magyarokat összetartja, és az épített örökséget gondozza. Én hiszem, hogy Isten rajtuk keresztül dolgozik. Mi is tegyük meg, ami a mi feladatunk.
Köszönöm szépen Zaha Sándornak a nekünk nyújtott segítségét, és mindenkinek a részvételt. Nem utolsó sorban pedig a Bethlen Gábor alapkezelőnek a támogatását, amely lehetővé tette ezt a tanulmányi utat. Istené legyen a dicsőség ezekért a napokért, és a sok tanult dolgokért.
